50 éve született a protestáns egyházak egyik legjelentősebb egyezménye, a Leuenbergi Konkordia. Ennek értelmében a református, lutheránus, metodista stb. egyházak szószéki és úrvacsoraközösséget vállalhatnak egymással. Az évforduló alkalmából Intézetünk és a Kelet-Európai Protestáns Központ (Zentrum für Evangelische Theologie Ost / ZETO) közös találkozót szervezett.

Az esemény felütése egy ünnepi vacsora volt, amelyen a résztvevő egyházak képviselői kötetlen hangulatban beszélgethettek az egyház és az ökumenizmus jelen helyzetéről és problémáiról.

Másnap reggel úrvacsorás istentisztelettel indult a találkozó nyilvános része. A Benkőné Zonda Timea, evangélikus teológiai tanár által németül és magyarul tartott liturgia részeként olyan énekek hangzottak az ünnepi gyülekezet ajkáról, amelyet minden résztvevő a saját nyelvén énekelhetett. Ezután Kató Béla, az EREK püspöke, igehirdetésében a Zak 2,5–9 (MBT) alapján arra bíztatott, hogy merjünk mi is, akár a babiloni fogság utáni júdai közösség épített védőfalak helyett Isten gondviselő hatalmában bízni, mely tűzfalként őrzi gyülekezeteinket. Ezt követően a résztvevő egyházak képviselői, a teológiai hallgatók és tanárok közösen éltek a szent jegyekkel.

A következő programpont Kovács Sándor rektor és Ștefan Cosoroabă (Protestáns Egyházak Európai Közösségének / GEKE) köszöntője után az egyházak állásfoglalásai voltak: Kató Béla püspök (EREK), Ghitea Szabó Levente tanácsos (KREK), Benkőné Zonda Tímea tanár (Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház), Kovács István püspök (Magyar Unitárius Egyház), Reinhart Guib püspök (Romániai Evangélikus Egyház), Rolf Bareis püspök (Grúziai Evangélikus Egyház), Rareș Călugăr szuperintendens (Romániai Evangélikus-Metodista Egyház), Svetlana Vojnic Feldi képviselő (Horvát Evangélikus-Lutheránus Egyház). Mindegyik felszólaló sajátos helyzetéből kiindulva hangsúlyozta az összetartozás fontosságát, és kiemelte, hogy mely területeken segítette a Konkordia a már létező együttműködések optimalizálását vagy új közös projektek elindítását. Az ökumenizmus alapja, ahogy azt az EREK püspöke hangsúlyozta, az a meggyőződés, hogy nem létezik református vagy evangélikus hit, csak református, evangélikus teológia, azaz a hitről alkotott különböző felfogás, mely történelemhez kötött, régiónként eltér, és közösségenként sajátos formában bontakozhat ki. Az egy Istenbe vetett egy hit azonban megengedi, hogy a különbségeken túltekintsünk és közösségben legyünk egymással.

A délutáni program Thomas Andrea Põder, az Észtországi Teológiai Intézet rendszeres teológiai professzorának előadásával folytatódott. Az előadó, aki több írásában is vizsgálta már a Leuenbergi Konkordia gondokodásmódját, módszerét, ez alkalommal az egyezmény jelentőségére világított rá Európában. A Konkordia egyik legnagyobb eredménye, hogy olyan egyházak, amelyek az évszázadok során egymást kölcsönösen elítélték különféle nyilatkozatokban, teológiai traktátusokban heretikusként visszautasították, most a különbségek tudatában egyházként tekintenek egymásra, mi több közösséget vállalnak egymással. Ez a közösség pedig Isten igéjében és a sákramentumok elvételében áll. Ezt megélve a résztvevő különféle egyházak vallják, hogy Krisztus egyetlen egyházának közös tagjaiként állnak meg Isten előtt a Szentlélek által.

Az elhangzott előadásra a Varsói Teológiai Akadémia rendszeres teológiai professzora, Jerzy Sojka válaszolt, aki lengyelországi példákon keresztül ecsetelte, milyen előzményei voltak már a Konkordiának, és milyen közös megnyilatkozások alapját képezi. Ilyen jelenleg a református, lutheránus és metodista egyházak közös lelkészképzése, közös nyilatkozatok megfogalmazása a társadalmat érintő kérdésekben, mint pl. a 2003-as iraki háború elítélése, közös zsinatok tartása vagy egy közös énekeskönyv kiadása stb.

Ezt követően a résztvevők csoportos műhelymunkában beszélgettek tovább saját tapasztalataikról az ökumené teréről. Az eredményeket ezután plénum formájában tárgyalták meg a résztvevők. Eredményként könyvelhető el, hogy egész Kelet-Európában jól működik az ökumenikus imahét, amely egymáshoz közelíti a különböző felekezetű híveket. Az is kiderült, hogy az elvi egyezményeken túl nagyon sok múlik a helyi egyházi vezetőkön, lelkészeken, akik a konkrét eseményeket szervezik meg. Az egymással való találkozás, egymás megismerése a legfontosabb. Problémaként érzékelhető az ortodox ogyházak elzárkózása ill. a tendencia, hogy minél nagyobb egy egyház a régióban annál kevésbé nyitott az ökumenizmusra. A beszélgetésben az is felmerült, hogy a fiatal generációk nem igazán ismerik az egyezményt, és nem érzik át annak jelentőségét. Ez annak is köszönhető, hogy egyházaink jelen működésében a Leuenbergi Konkordia vívmányai már nem egy megvalósítandó célként szerepelnek, hanem magától értetődő természetes adottságok. Ugyanakkor mindenütt volt már az egyezmény előtt is közös munka és együttműködés. Az egyezmény azonban ezeknek teológiai mélységet és alapot kölcsönzött, így az nem vesztett jelentőségéből.

Az esemény Barbara Rudolph, a GEKE tanács tagja, áhítatával zárult.

Erdélyben a történelmi helyzet már régóta összekötötte a református és a lutheránus híveket. De a teológiának foglalkoznia kell azzal a kérdéssel is, hogy milyen elvi, teológiai alapjai vannak a különféle egyháztestek együttes munkájának, és a jószándékon és a kölcsönös tiszteleten túl miként élhetjük meg a Szentírás fényében közösen a hitünket. A Konkordia ebben a tekintetben egy hatalmas előrelépés, és méltán emlékeztünk meg megszületéséről.

Az egyezmény magyar szövege letölthető a mellékletből.