2024. december 10-én Karl Barth szimpóziumra került sor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. A szimpózium apropóját Eberhard Busch Karl Barth című könyvének megjelenése adta. Ez a könyv a "Barths Lebenslauf: nach seinen Briefen und autobiographischen Texten" magyar fordítása, amelyet Dr. Juhász Tamás készített.

Dr. Kovács Sándor rektor nyitotta meg a szimpóziumot, és köszöntő beszédében hangsúlyozta a Kolozsvári Teológiai Fakultás és Karl Barth közötti kapcsolat fontosságát. Az első előadást Dr. At Polhuis, a hollandiai Karl Barth alapítvány vezetőségi tagja tartotta . Barth Hromádkához írt leveleinek aktualitása. címmel. Polhuis bemutatta Barth háborúval kapcsolatos állásfoglalásait és nézeteit. Az 1938. szeptember 5-én Hromádka prágai professzornak írt levelében Barth arra szólította fel az egyházat, hogy támogassa a cseh katonákat a náci Németországgal szemben. Az 1950. október 13-án Wolf-Dieter Zimmermann lelkipásztornak írt levelében Barth tiltakozott az ellen, hogy a fenti levet Németország újrafelfegyverzésének támogatására használják fel. Úgy vélte, hogy az egyháznak a béke mellett kell kiállnia, és nem szabad háborús retorikát folytatnia. Előadása végén Polhuis hangsúlyozta, hogy a háborúhoz való viszonyulás kérdése ma sem kerülhető meg. Barth hozzáállásának felidézése segíthet a helyes viszonyulás megtalálásában, amit a két említett levél mellett a . Kirchliche Dogmatik. című művében is megtalálhatunk.

Dr. Gerard den Hartog, nyugalmazott teológiai tanár és a Karl Barth alapítvány vezetőségi tagja, előadást tartott . Az egyház – Jézus Krisztus gyülekezete az idők forgatagában. Karl Barth kritikai gondolkodása az egyházról az 1942–1947 közötti években. címmel. Előadásában bemutatta Barth felismeréseit az egyházról és a gyülekezetről. Barth egyik legfontosabb meglátása az volt, hogy a keresztyén egyház valódi alanya Jézus Krisztus. A gyülekezet feladata tanúskodni Isten Jézus Krisztusban véghez vitt üdvözítő cselekedetéről. Den Hartog hangsúlyozta, hogy Barth nézetei a környezettel való kölcsönhatásban születtek, ezért azokat kontextusukban kell megérteni. Ebben nagy segítséget nyújt Eberhard Busch Barth életútját bemutató könyve. Az egyház lényegének és feladatának folyamatos keresése korunk teológiájának is feladata, amelyben fontos szerepet játszik a Barth ekkléziológiai nézeteivel való párbeszéd.

Dr. Horváth Levente előadásának címe sokak sejtet: A szelf Kierkegaardnál, a „testem lelke” Barthnál és a Lélekkel itatott Krisztus teste teológiai kérdésének aktualitása. Az előadás a szelf, a test és a lélek teológiai kérdéseit vizsgálja Kierkegaard és Barth perspektívájából. A fő téma a szelf fogalma. Kierkegaard szerint az identitásunk kizárólag kapcsolati kontextusban érthető meg, és ennek hiányában egzisztenciális kétségbeesést szül. Az előadó kérdéseket vet fel a hiteles identitás lehetőségéről, valamint arról, hogy Barth antropológiai nézetei hogyan kapcsolódnak a mai teológiai diskurzushoz. Ehhez Barth emberképének relevanciáját tárgyalja, különös figyelmet fordítva a Szentlélek szerepére az autentikus szelf kialakításában. A relációs trinitárius viszonyok újragondolása is a középpontba kerül. Az előadás Barth és Kierkegaard képzeletbeli párbeszédeként hangzik el, amelyből kiderül, hogy e két gondolkodó hogyan közelítette meg az egzisztenciális kérdéseket és az azokra adható teológiai válaszokat. E rendhagyó párbeszéd keresi egy lehetséges teológiai antropológia esélyeit is. Ennek érdekében az előadás első lépésben azt vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorolt a kierkegaardi "szabadság szédülete" Barth antropológiai gondolkodására. Ezután a Szentlélek szerepét elemzi az ember önmagává válása folyamatában. Végül a Krisztus-test tagjaként való identitás kérdését tárgyalja. Az előadó hangsúlyozza, hogy a relációs betagolódás miként formálja az egyház identitását, különösen az újateizmus korában, és hogy mit jelenthet a communio sanctorum mint közösségi egzisztencia a ma egyházában.

Dr. Fazakas Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem tanára és a Debreceni Karl Barth Kutatóközpont vezetője Karl Barth és a magyar református teológia: Megfontolások a Debreceni Karl Barth Kutatóközpont perspektívájából címmel tartott előadást. Az előadásban bemutatta Barth teológiájának hatását a magyar református teológiára, különös tekintettel Barth magyarországi látogatásait követően. Az 1936-os látogatás során Barth kapcsolatokat épített és előadást tartott Isten kegyelmi kiválasztásáról, amely nagy visszhangot keltett. Az 1948-as látogatás fogadtatása vegyes volt, mivel egyesek szerint Barth túl megengedő volt a szocialista rendszerrel szemben. Az 1951-ben Bereczky Alberthez írt levelében Barth kifejezte fenntartásait a magyar református egyház szocialista államrendhez való viszonyulásával kapcsolatban, hangsúlyozva, hogy az egyház feladata Isten igéjének hirdetése, nem pedig politikai rendszerek támogatása. Fazakas kiemelte, hogy Barth teológiája ma is releváns, különösen az egyház és a társadalom viszonyának kérdéseiben.

Anna Barth, Karl Barth unokája, felolvasta Eberhard Busch előszavát, amelyet a könyv magyar kiadásához írt. Busch örömét fejezte ki, hogy műve magyarul is megjelent. Felidézte a sötét kommunista időket, amelyeket személyesen is átélt erdélyi látogatásai során, valamint a Juhász István és Juhász Tamás professzorokkal való kapcsolatát. Busch hangsúlyozta, hogy könyvében nem Barthról akart írni, hanem őt megszólaltatni, mivel személyes asszisztenseként betekinthetett a híres professzor életébe. Anna Barth könnyekig meghatódva olvasta fel ezeket a sorokat, és elmondta, hogy Eberhard Busch nemcsak nagyapja asszisztense volt, hanem a család hűséges barátja is, aki Karl Barth haláláig mellett maradt. Peter Barth, Karl Barth másik unokája és nyugdíjas lelkipásztor, Bázelben él, és félig amerikai, mivel családja korábban az Egyesült Államokban élt. Beszédében felidézte nagyapja és Alfred Ernst ezredes kapcsolatát, kiemelve, hogy Ernst óvta Karl Barthot attól, hogy nyilvánosan állást foglaljon a vietnámi háborúval kapcsolatban. Ezt az álláspontot az a háborúellenes tiltakozás változtatta meg, amelyet Peter Barth szervezett. E megmozdulás után Karl Barth először Eberhard Buschon keresztül szólalt meg, aki a The Christian Century folyóiratban tolmácsolta, hogy egyetért a vietnámi béke iránti követelésekkel. Később Karl Barth saját nyilatkozatában is elítélte a vietnámi háborút. Peter Barth, aki pacifista nézeteket vall, meghatódva emlékezett nagyapja háborúval kapcsolatos állásfoglalására.

Eberhard Busch professzor online csatlakozott a szimpóziumhoz és köszöntötte a résztvevőket. Először köszönetet mondott Juhász Tamás professzornak a fordításért. Emlékeztetett, hogy Karl Barth 56 évvel ezelőtt, éppen december 10-én (a szimpózium napján) hunyt el, és felidézte a temetésén mondott beszédét. A beszéd fő gondolata az ismert bibliai idézet volt: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.” (Zsolt 103,1). Hangsúlyozta, hogy Isten dicsérete abból a felismerésből fakad, hogy Isten a kezdet, a mi kezdetünk és eredetünk is. Ez a felismerés nemcsak az Úr dicséretének, hanem minden teológiai gondolkodásnak az alapja. A zsoltárvers második részéhez kapcsolódva – „és ne feledd el, mennyi jót tett veled” – kiemelte, hogy Isten által van „tovább” is. Karl Barth biztatását idézte: „Ne feledd el, hogy Isten nélkül nincs folytatás – ne feledd el, mennyi jót tett veled.” Ez a biztatás is része annak az örökségnek, amelyet Karl Barth hagyott ránk. A beszéde alatt többször is könnyeivel küszködő professzor, aki online vett részt a szimpózium második felén, ezt írta az ünnepség után: „Tegnap lélegzetvisszafojtva néztük és hallgattuk a kolozsvári ünneplést. Közben ezt gondoltuk: az ottani testvérek ehhez is értenek: szépen ünnepelni. Szívből köszönjük.”

A szimpóziumot a "Karl Barth" című könyv bemutatása zárta. Dr. Juhász Tamás bemutatta a könyv fejezeteit és röviden ismertette azok tartalmát. A bemutató után felidézett egy emléket a 80-as évekből, amikor dogmatika órán a Barth és Brunner közötti teológiai vitáról beszélt. Ezen az órán hangzott el Barth híres válasza: „Nein”. A szünet után visszatérve az osztályterembe, senkit sem talált ott, csak egy „Nein” feliratú lapot az ajtón. Az egykori diákok közül, akik ezt elkövették, kettő ma a teológiai intézet tanára.

A szimpóziumot követően a teológiai intézet hátsó udvarában ünnepélyes faültetésre került sor. Az 1936-ban ültetett Barth-emlékfa kiszáradt, ezért az ünneplő és hálaadó közösség Karl Barth két unokájának jelenlétében új fát ültetett.