A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet egyháztörténészei 2025. május 8-án tizedik alkalommal rendezték meg az immár hagyományos egyháztörténeti konferenciát. A 2016-ban induló sorozat célja a Kárpát-medence egyháztörténészeinek találkozása és tudományos eszmecseréje volt. A mindenkori téma a magyar protestáns egyháztörténet a kora-újkortól napjainkig. Az idei konferencia címe: Lelkészek, tanárok, patrónusok. A konferencián 27 előadó vett részt, akik három ország 15 tudományos műhelyét képviselték.

A konferencián megjelenteket Kovács Sándor, az Intézet rektora köszöntötte, majd Ősz Sándor Előd, szervező megnyitotta az eseményt és köszönetet mondott Kolumbán Vilmos József püspöknek a konferencia-sorozat életrehívásáért és töretlen támogatásáért. Az előadásokat két szekcióban felosztva volt lehetőségünk hallgatni: egyik szekcióban a kora-újkorral, míg a másikban az újkorral és jelenkorral is foglalkozó előadások hangzottak el.

A kora-újkori szekció első előadáscsoportjában 16–17. századi témát körüljáró előadások hangzottak el. Buzogány Dezső az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságra vonatkozó döntését helyezte kontextusba, Kónya Annamária Miskolci Csulyák István és Thököly Miklós – nem mindig felhőtlen – kapcsolatáról beszélt, Kónya Péter pedig a felső-magyarországi szabad királyi városok lelkészeinek 17. század végi megpróbáltatásait vázolta fel – számos erdélyi kitekintéssel. Kovács Mária Márta az Apafi család református egyházközségeinkben őrzött igen gazdag tárgyi hagyatékáról beszélt.

A második előadáscsoportban a könyvtörténeté volt a fő szerep. Oláh Róbert a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának németalföldi beszerzésű antikváiról beszélt. Kimpián Annamária Apácai Csere János tanítványának, Fogarasi Mátyásnak marosvásárhelyi működését ismertette. Rácz Emese a Nagyenyedi könyvtár három 18. századi gyarapítóját, Ősz Sándor Előd a brassói Honterus-könyvtár reformátori munkáit mutatta be.

A harmadik előadáscsoportban a lelkészi és tanítói életrajzok kerültek górcső alá: Csepregi Zoltán a Békés és Tolna megyei evangélikus lelkészek életpálya-modelljeit vázolta, Éliás János pedig mezőtúri református iskola 18. századi rektorait. Tasnádi István Veszprémi István, Kállai Benedek pedig Vásárhelyi János püspökök életpályájáról közölt új adatokat.

Az negyedik előadáscsoportban Hegyi Ádám Wallaszki pál evangélikus lelkész egyháztörténeti munkáinak református forrásairól, Tamásné Horváth Iringó pedig illetve Tholdi Ádámné Teleki Krisztina textiladományairól beszélt.

Az új- és jelenkorral foglalkozó szekció első előadáscsoportjában a 20. század került a figyelem középpontjába: Benkő Levente a református nőszövetségek 1944–45-ös embermentő tevékenységéről beszélt, Bozzay Réka Forró Imre lelkész Leuwardenben ragadt egyháztörténeti munkájának kéziratának sorsát ismertette. Pusztai Gábor az 1948-ban Hollandiában tanuló magyar teológusok sorsáról és választásairól beszélt.

A második előadáscsoportot Kovács Sándor nyitotta, aki a Kolozsvári Unitárius Kollégium igazgatója és Kossuth Lajos levélváltásának érdekességeit emelte ki. A következő három előadást a történetírás témakörébe sorolhatjuk: Zsigmond Attila a zilahi református levéltár egyik rendezőjéről, Verestói Cséri Sándorról beszélt, Lányi Gábor a Szatmárnémeti Nemzeti Zsinat 1946-os évfordulójának politikai felhangjairól, Berekméri Árpád Róbert pedig a levéltárpedagógia fontosságáról és eredményeiről.

A harmadik előadáscsoportban fiatal egyháztörténész-jelöltek ismertették kutatásaikat: Barticel-Kiss Eszter Orsolya a Háromszéki Kommunitással foglalkozó irodalmat foglalta össze, Imre Katalin ifj. Eperjesi Zsigmond válóperének fordulatait, Ambrus Mózes Járay Márton fogarasi lelkész 1944-45-ös megpróbáltatásait osztotta meg a hallgatósággal, Biró Endre pedig a Békés-bánáti egyházmegye alacsony lélekszámú egyházközségeiről és az itt szolgáló lelkészek nehézségeiről beszélt.

A negyedik előadáscsoportban Imreh Jenő–László Basa Mihály nagyenyedi esperes oktatásügyi reformtörekvéseit ismertette, Kovács Kálmán Árpád pedig a dualizmus-kori Erdélyi Református Egyházkerület működésének sajátosságait mutatta be.

Minden előadáscsoportot vita, beszélgetés zárt. Ezek a beszélgetések minden alkalommal hozzáadtak valamilyen értékes ismeretanyagot a már elhangzottakhoz.

Végül a konferencia szervezője köszöntet mondott a megjelenteknek, hálával tekintett vissza az elmúlt konferenciákra, majd Sámuel próféta szavaival zárta gondolatait: „Mindeddig megsegített minket az Úr!”. Ezt követően pedig – méltó zárásképpen – a résztvevők átmentek az Erdélyi Református Múzeumba, ahol különleges tárlatvezetés keretén belül ismerhették meg az Erdélyi Református Kollégiumok 400 évét.

Fejér Róbert – Ősz Sándor Előd