A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben 2025. november 27-én immár hetedik alkalommal gyűltek össze hallgatók és oktatók a Tehetséggondozási napra. A Bethlen-terem ezen a napon nem csupán programok helyszíne volt, hanem találkozási tér: egyház és társadalom, hit és tudomány, személyes kérdések és tágabb horizontok léphettek párbeszédbe egymással.

A rendezvényt az alkalom szervezője, Kató Szabolcs Ferencz nyitotta meg, aki három, egyszerűnek tűnő, mégis tartalmas célt fogalmazott meg: legyünk együtt és hallgassunk olyan gondolatokat, amelyek értelmünket és hitünket egyaránt megmozgatják; fedezzük fel a teológia határterületeit és bátran tekintsünk ki más tudományterületekre; illetve kapjunk kedvet a tudományos kutatáshoz. Az ugariti Aqhatu-mítosz felidézése figyelemfelkeltő képként kísérte a napot: nem elég őrizni, amit kaptunk, meg kell tanulnunk párbeszédet folytatni mindazzal, ami új, idegen vagy éppen zavarba ejtő.

Hallgatókat kérdeztünk arról, hogy milyen tapasztalatokat szereztek, ennek kapcsán Albert Szabolcs szerint a tehetséggondozási nap valóban kitekintés volt, teológushallgatóként ritkán lép ki a szorosan vett hitbeli kérdések köréből, most azonban olyan szociológiai szempontokkal találkozott, amelyek új megvilágításba helyezték mindazt, amit az Intézetben végzünk. Úgy fogalmazott: „A tehetséget nem lehet gondozni szemellenzővel. Hasznos, ha minél több nézőpont és megközelítés gazdagítja azt, amire itt az Intézetben mindannyian törekszünk: Istenre tekinteni.”

Fejér Róbert harmadéves hallgató őszintén elmondta, hogy a plakátot látva az első gondolata az volt: „Na, ez nem az én asztalom, unni fogom az egészet.” Végül épp az ellenkezőjét tapasztalta. Ha egy szóval kellene jellemeznie a napot, a körkép szót választaná, ugyanis „egy átfogó, érdekes, hasznos képet, ismeretet kaptam a vallásszociológiai világának egy szeletéről.”

Az első előadást dr. Kiss Dénes, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem vallásszociológusa tartotta A vallás változó világa – vallásszociológiai körkép a 21. században címmel. Történeti ívű áttekintésében a 18–19. századi antiklerikális légkörtől és a vallást társadalmi jelenségként vizsgáló klasszikus szerzőktől vezette el a hallgatóságot a szekularizáció különböző értelmezéseihez. Grafikonok, felmérések, nemzetközi példák segítettek megérteni, hogyan alakította át az iparosodás, az urbanizáció és az iskolázottság terjedése Európa vallási térképét: miközben sok nyugat-európai templomban kiürülnek a padsorok, más térségekben új közösségek és megújulási mozgalmak születnek.

Dezső Nándor Attila beszámolójában külön kiemelte Kiss Dénes előadását. Megfogta az a kép, amely egy hollandiai templomról készült: „Ijesztő látvány volt számomra a kép, melyet az előadó mutatott egy hollandiai templomról, melynek a belsejét átalakították egy teljesen más funkció betöltésére.” Ugyanakkor az is érdekes volt számára, hogy a „szekularizáció” nem csupán eltűnést, hanem átalakulást is jelent: vannak, akik a „maguk módján” vallásosak, mások karizmatikus közösségekben találják meg újra a hitet.

A második előadást Fosztó László, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet kutatója tartotta Karizmatikus ébredési mozgalmak erdélyi roma közösségekben címmel. Előadásában a vallás, az identitás és a társadalmi helyzet összefonódásáról beszélt. Kiss Patrik, így jellemezte a hallottakat: „Noha nem volt újdonság számomra, hogy milyen karizmatikus ébredések léteznek a roma közösségekben, illetve milyen rítusok jellemzik a neoprotestáns felekezeteket, eddig még nem találkoztam mindennek ilyen átfogó, részletes kifejtésével és magyarázatával. Ha a tehetséggondozói napot ismét megrendeznék ugyanezzel a programsorral, mindenképpen ajánlanám azoknak, akik érdemben szeretnének hallani ezekről a témákról.”

Szabó Kinga azzal a reménnyel vett részt a programsorozaton, hogy felébred benne a kíváncsiság és nyitottabbá válik különböző tudományterületek iránt. „Érdekes volt számomra, ahogy az előadó egészen a roma népcsoport eredetéig visszanyúlva körvonalazta a romák társadalmi helyzetét és különleges rítusaikat.”

A délelőtti előadásokat követően a program két, egymással párhuzamosan zajló műhellyel folytatódott. Kiss Dénes műhelye a kvantitatív társadalomtudományi kutatások világába vezette be a résztvevőket, miközben Fosztó László A rítusok antropológiai elemzése című műhelyében temetési rítusokról, búcsúztatási formákról, a gyászhoz kapcsolódó szokásokról és ezekből fakadó feszültségekről beszélgettek.

Fejér Róbert számára a rítusokról szóló műhely bizonyult a nap egyik kiemelkedő elemének: „A műhelymunkák közül a rítusokkal foglalkozót választottam. Megérte. Szembesültem azzal, hogy a romák világában mit jelent a rítus, a vallásosság vagy a misztikum, s azt hogyan élik meg a mindennapokban, ez pedig milyen hatásokat okoz.”

Antal Mátyás arról számolt be, hogy a műhelyek révén a „száraz” módszertani kérdések és az elvontnak tűnő fogalmak nagyon is gyakorlati, emberközeli arcot kaptak: „A tehetséggondozó napra azzal a szándékkal érkeztem, hogy ismereteket szerezzek a kutatásokról, kérdőívezésről, interjúkészítésről. Különösen tetszett nekem, hogy az előadó kihangsúlyozta: a kérdőívezésnél célszerűbb az interjúzás. Érdekesen, ugyanakkor egyszerűen fogalmazott. Újra kedvet kaptam a kutatáshoz – ezt pedig sikerként élem meg. Hálásan zártam a napot, úgy éreztem, megérte eljönnöm.”

Hunyadi Angéla arról mesélt, hogy nagy élményként élte meg, hogy a témákban jártas szakemberek közvetlen, érthető, kifejezetten a diákok nyelvén fogalmazó előadásait hallgathatta: „a konferencia nemcsak kedvet csinált a kutatás folytatásához, hanem máris segített mélyebben elmerülni benne, és számos új információval gazdagodtam. Pozitív élményekkel és új információk birtokában már alig várom a következő alkalmat, hogy részt vehessek intézetünk tehetséggondozói konferenciáján.”

„Már az első percek után örömmel nyugtáztam, hogy az itt eltöltött néhány óra nem lesz hiábavaló” – mondja Somodi Ágota, Intézetünk negyedéves hallgatója. „Hálás vagyok a lehetőségért, mert ha ők nem hozzák el nekünk ezeket a kérdéseket és jelenségeket, talán mi sem foglalkozunk ilyen mélységben velük. Felkeltették a figyelmet, és bátorságot adtak nekem ahhoz, hogy ne féljek olyan dolgok után kutatni, amelyek érdekelnek; hogy ne vegyem el magamtól a kutatás örömét és izgalmát. Különösen magával ragadott Kiss Dénes lendülete és lelkesedése – ezt a fajta szenvedélyt szeretném magamban is felébreszteni, hogy hasonló átéléssel és nyitottsággal dolgozhassam fel mindazt, ami érdekel – és ha úgy adódik, meg is oszthassam másokkal a közös épülés reményében.”

A VII. Tehetséggondozási nap összképe tehát így rajzolódik ki: egy nap, amelyben a szakmai igényesség és a közösségi együttlét öröme nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő valóságként jelent meg. Maga a programsorozat nem csupán „tehetségekről” szólt, hanem arról is, hogyan válik a tehetségből felelősség, a kíváncsiságból kutatás, az elméletből pedig közösséget formáló gyakorlat.

Kacsó (Mátyás) Emőke Ibolya
magiszteri elsőéves teológus hallgató

(A fényképeket Benkő Ákos teológus hallgató készítette.)