A 2014-2015-ös tanévben abban a kivételes helyzetben lehetett részem, hogy férjemmel, Kovács Zoltánnal Lipcsében tanulhattam. Ezen különleges utazás története már 2014 februárjában elkezdődött, mégpedig két hatalmas IGEN-nel. Ui. ekkor tudtuk meg, hogy a Gustav-Adolf-Werk mindkettőnk pályázatára rábólintott. Hatalmas csodaként éltük meg ezt, hisz általában a GAW egy országból egy diáknak szokott ösztöndíjat biztosítani. Akkor még nem tudtuk, hogy ezt a csodát sok más is követni fogja…

Aug. 31-én érkeztünk Lipcsébe. A vonatállomáson mosollyal várt ránk Johanna, a külföldi ösztöndíjasok mentora. Úton az új otthonunk felé német rádiót hallgattunk. Egyszer csak ismerős dallam ütötte meg a fülünket, az Omega Gyöngyhajú lány című dalát közvetítették. Mondanom sem kell, milyen jó érzés volt ilyen fogadtatásban részesülni…

A tanév csak októberben kezdődött, így szeptemberben részt vehettünk egy intenzív nyelvkurzuson, ami rendkívül sokat segített nemcsak a nyelvtudásunk fejlesztésében, hanem a Lipcsében való tájékozódást illetően is. Bár októberre már sokkal jobban elboldogultunk a nyelvvel, az egyetemen újabb kihívás várt ránk: a teológiai szakkifejezések világa. Így, az első hónapokban sokkal inkább az ismeretlen szavakat jegyzeteltük, mintsem a tanár mondandóját. Az egyetem mellett bejártunk egy intenzív nyelvkurzusra, így napról-napra egyre többet érthettünk.

A két félév között bő két hónapos szünet van. Ezalatt kellett egy négy hétig tartó gyakorlatra mennünk. Mindenki máshova, így férjtől, magyar barátoktól távol, sokkal gyorsabban fejlődhetett a nyelvtudásom. A Lübecktől kb. 30 km-re fekvő Nusse-Behlendorf nevű gyülekezetben tanulhattam, tevékenykedhettem. A gyakorlat első felében inkább csak megfigyelőként voltam jelen. A lelkész nagyon türelmes és nyitott volt, így rengeteg tartalmas beszélgetés alakult ki. A gyermek bibliaórák révén betekinthettem az óvodák világába. Részt vehettem különböző gyülekezeti gyűléseken, kórusokon, istentiszteleteken (olyanon is, ahol a Gospel kórus vezette le a teljes istentiszteletet), keresztelőn, temetéseken meg az ezeket megelőző beszélgetéseken. A gyülekezethez tartozó Päpcke családnál laktam, akik nemcsak szállást, hanem igazi otthont adtak nekem. Az anyuka varrni tanított, megmutatta hogyan lehet gyorsan és kreatívan finomat főzni, elsősegélynyújtás kurzusra vitt. Az apuka pedig a méheiről, lányairól mesélt. Sokat játszottunk, beszélgettünk. Nagyon megszerettem őket.

Rengeteget kirándultunk az év során: Drezda, Berlin, Magdeburg, Lübeck, Erfurt, Stuttgart, Heidelberg, München… Egyszer még Groningenbe is eljutottunk az ott tanuló kollégánkhoz, Rad Lacihoz. Ezt a tanévet egy Nagy Utazásnak is nevezhetném, no nemcsak a sok vonatozás, hanem az élet kemény kérdéseivel és válaszaival való szembesülés miatt is: homoszexualitás, menekült-kérdés. Annyit megtanulhattam, hogy nem jó megoldás az odagurított bibliai igevers. Sok önvizsgálatra, érzékenységre és alázatra van szükség ahhoz, hogy ilyen kényes esetekben is felebarátaink segítségére lehessünk.

Július végén érkeztünk haza, sok élménnyel a batyunkban, rengeteg új kapcsolattal, baráttal. Azt hiszem, egy ilyen év minden ösztöndíjas számára mérföldkövet jelent. Köszönjük Istennek és a Gustav-Adolf-Werknek.

Gál Bella, másodéves magiszteri hallgató