Évkezdő hangosnapok

A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet minden ősszel – a viszonylag csendes nyarak után – megtelik hangokkal. A 2016-2017-es tanévkezdést két új "frekvencia" is meghatározta.


A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet minden ősszel – a viszonylag csendes nyarak után – megtelik hangokkal: az első áhítaton, az évkezdő istentiszteleten az Ige hangját halljuk megszólalni, az évnyitó ünnepélyen az elsőévesek fogadalomtétele, a rektori köszöntés, illetve a kórus hangja is meghatározó. A tantermeket többnyire tanáraink, a szobákat, folyosókat pedig a diákok hangja tölti be (a teológusok nem csak hallgatók, igen gyakran hangoskodók is).

A 2016-2017-es tanévkezdést két új "frekvencia" is meghatározta. Az első hangforrást az udvaron zajló munka, a zúgó gépek és kalapáló munkások képezik, akik azon dolgoznak, hogy szebbé tegyék életterünket, környezetünket. A második hangforrás az Évkezdő hangosnapoknak elnevezett programsorozat volt, melynek szintén azt a célt szolgálta, hogy szebbé tegye életterünket, belső világunkat és diáktársainkkal meg tanárainkkal való kapcsolatainkat.

A szeptember 30 – október 1. között megrendezett hangosnapokon igen változatos hangok szólaltak meg. Kezdésként – áhítaton – az Úr szavát hallhattuk. Ezt követte a külföldi tanulmányokról, gyakorlatról vagy munkáról hazaérkező diákok beszámolója, illetve Ősz S. Előd és Jenei Tamás lelkészek vallomásjellegű előadásai. "Ismerjük meg egymást!" és "Ismerjük meg intézetünket!" – ez volt a játékok és vetélkedők mottója, amelyek által valóban sikerült lépéseket tenni egymás felé, illetve bizonyos szinten feltérképezhettük a Teológia épületének különböző zegzugait, a minden nap látott, de soha meg nem figyelt díszítőelemeit, szimbólumait, tárgyait; mindezt úgy, hogy igénybe kellett vennünk kreativitásunkat, gyorsaságunkat és találékonyságunkat. A fórumbeszélgetésen a 21. századi lelkészi szolgálat főbb lehetőségeiről és nehézségeiről elmélkedtünk, választ keresve a felmerülő kérdésekre.

A péntek esténk közös vacsorával és tanáraink anekdotázásával telt, igen jó hangulatban – az elmesélt, humoros történetek sikeréről a percenként felharsanó nevetés és a fergeteges tapsvihar tanúskodott. Szombat este, a programok záróeseményeként az alsóvárosi gyülekezet istentiszteletén vettünk részt; ezzel rendezvénysorozatunk az Ige hangjának keretébe került.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy megáldotta együttlétünket, és hálásak vagyunk minden szervezőnek, hogy lehetővé tették a világ rendezését, szebbé tételét szolgáló hangok megszólalását, illetve meghallgatását.

A beszámolót Antal Enikő (MA II) készítette.