Az életvédelem etikai parancsának az emberi létezés minden szintjére ki kell terjednie. A környezetvédelem és a bioetika a humán egzisztencia alapvető biológiai
feltételeinek a megőrzéséért harcol. Az ember azonban az a lény, aki több mint az őt hordozó természeti környezet és biológiai tenyésztalaj. Az élet ezen alapvető
feltételeire vonatkozó kérdések mellett ugyanilyen nyomatékkal kell az e keretekk özött kibontakozó élet emberi minőségére is rákérdeznie. Ily módon az ember
megbocsátás
Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.
Dr. Visky S. Béla teológiai tanár, szakíró, egyetemi professzor fordításában jelent meg Vladimir Jankélévitch két könyve: A megbocsátás és Az elévülhetetlen vétek című művei, valamint bemutatták Dietrich Bonhoeffer: Etika című javított kiadást és Visky S. Béla: Megtartó ismeret című művének második átdolgozott kiadását a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben június 24-én.
A fordításokról és a Megtartó ismeret című művéről beszélgettünk Visky S. Bélával.
Riporter: Bálint Enikő
• Vladimir Jankélévitch: A megbocsátás. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította, előszóval és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár
• Vladimir Jankélévitch: Az elévülhetetlen vétek. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári-Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár
„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.
„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.
Vladimir Jankélévitch (1903–1985) a párizsi Sorbonne Egyetemének
morálfilozófia professzora volt három évtizeden keresztül, 1951-től kezdve. Egy olyan korban írt több ezer oldalt az emberi élet leglényegesebb dolgairól, az erényekről – a bölcsesség, bátorság, hűség, őszinteség, igazságosság, méltányosság, szerénység, alázat,
A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról.
Az alábbi dolgozat a francia filozófus Pardonner? című, 1971-ben publikált szövegét elemzi, amely bizonyos értelemben ellentéte a szerző korábbi megnyilatkozásának. Megelőző munkája, a Le pardon (1967) nyugodt kijelentőmódjával szemben a Pardonner? mintha kérdésessé tenné az előző álláspontját.
Oldalak
