Az erdélyi lelkészképzés történetében már a 17. századi kezdetektől fogva nagy szerepet játszott a peregrináció, azaz a diákok külföldi egyetemjárása. Akkor főként a nemesek engedhették meg maguknak azt, hogy tanulmányi céllal egy-egy nevesebb európai intézmény képzésén vegyenek részt. Ezen utak során sokan bejárták egész Nyugat-Európát, és próbálták építeni politikai kapcsolataikat is. A kevésbé tehetős, de arra érdemes diákok általában a nemesi fiatalok segítőiként juthattak ki és tanulhatták a különböző idegen nyelveket, tágíthatták látókörüket.