A Hegyi Beszédben az emberek egymáshoz fűződő viszonyát ugyanaz a komolyság, mélység és radikalitás határozza meg, mint az ember és Isten kapcsolatát. Az antitézisek számolnak azzal, hogy a tanítványok Isten országának polgáraiként nem mentesülnek a gonoszsággal való konfrontációtól. Az erőszakkal való találkozásokban is meg kell mutatkoznia annak, hogy a tanítvány az Atya akaratának van alárendelve, és a megtorlás jogáról úgy mond le, hogy rábízza azt az Atyára.
felebarát
A felolvasott ige a Hegyi Beszéd (Mt 5–7) egyik legvitatottabb, legkényelmetlenebb részét képezi, amolyan szorongásra hajlamosító igerész. Igen találó ez a megnevezés: Hegyi Beszéd. Nemcsak a földrajzi kontextus miatt, hanem azért is, mert valóban kihegyezett, kiélezett intelmek, buzdítások sorakoznak szorosan egymás mellett. Az utolsó két antitézist tartalmazza a felolvasott igerész. Az antitézisek (műfajilag és tartalmilag) mind mind azt üzenik, hogy Jézusnak a világban való megjelenésével a megszokott (lekerekített, lecsiszolt) rend szálanként felbomlik.
