Irodalom:
Hahn, Ferdinand: Theologie des Neuen Testaments I. 109–118. (fordítás: 44–50)

Megjegyzés:
Hahn a Jézus személyének rendkívüli vonásait nem a méltóságjelzők felől közelíti meg. Álláspontja szerint azok csak húsvét után alakultak ki, így gyülekezti képződmények és a gyülekezeti teológia Jézus-értelmezésének dokumentumai.
Hahn úgy látja, hogy Jézus életének mégis olyan vonatkozásai vannak, amelyke egyértelműen a méltoságjelzők kialakulásához vezettek. Ő ezekben a jellemzőkben ragadja meg Jézus személyének, és ezzel együtt munkásságának, szenvedésének és halálának rendkívüliségét.
Ezért foglalja össze a "Jézus teljhatalma, összeütközései..." cím alatt mindazt, ami rendkívüli tekintélyt (autoritást) külcsönzött a Jézus tanításának és tetteinek, mely annyira tudatos és provokatív volt, hogy szükségszerűen vezetett el a Jézus elítéltetéséhez és kivégzéséhez.