A béna meggyógyításáról szóló márki beszámoló az evangélium második fejezetének az elején több szempontból is figyelemreméltó híradás a Jézus galileai munkásságáról. A szövegegység jó néhány tartalmi elemmel bővül a megelőző részegységekhez képest, amelyek közül a legfeltűnőbb, hogy egy beteg ember egészségének a helyreállítása a Jézus bűnbocsátó hatalmának látványos bizonyítékává válik. Ennek függvényében, az evangéliumi beszámoló menetét követve most először olvasunk a bűn és a betegség, a hit és a bűnbocsánat, illetve a gyógyulás szoros kapcsolatáról, és először szembesülünk azzal is, hogy Jézus önmagát, noha közvetve, de a fejlemények alapján félreérthetetlenül a bűnbocsánatra is felhatalmazott Emberfiának nevezi a nyilvánosság előtt. Az esemény színhelye Kapernaum, egy közelebbről meg nem nevezett ház belső tere, mely Jézus otthonaként is értelmezhető. Nyomon követve munkásságának eddigi színtereit és eseményeit, az olvasónak az a benyomása támad, hogy itt egy új kezdetnek lehet a tanúja. A második kapernaumi nappal Jézus élete és szolgálata merőben új fordulatot vesz. Ettől kezdve már nem csak elhívott tanítványait és a hatalmán ámuló tömeget látjuk a környezetében, hanem az ellenfeleit is, akikkel újra és újra összeütközésbe kerül. A cél tehát az, hogy megvizsgálva az 1,21–45 elbeszélő egység szerkezeti felépítését és gondolatrendszerét, az abból levonható következtetések segítségével értelmezzük a 2,1–12 szakaszt, s így árnyaltabb képet kapjunk a béna meggyógyításáról szóló márki beszámoló említett jellegzetességeiről.