A posztmodern önmeghatározásának negatív előjele van. A modernséggel szemben a modern eszmék tagadásaként a modern „zsákutcáira” való reakcióként határozza meg önmagát. A posztmodern ember tagadja a modern világ eszméinek érvényességét szkeptikusan tekint az egyetemes és abszolút igazságokra. Ezen szellemiség kétségtelenül jelen van egyházunk életében. Az értékek viszonylagossága a vallási pluralizmus nem kerülte el a mai egyháztagokat. A tanulmány során arra a kérdésre keresem a választ hogy a 20. században mártírhalált halt német teológus egyháztana kiállta-e annyira az idő próbáját hogy kapaszkodókat nyújtson a posztmodern világban élő egyház számára.