A Nagyenyedhez ezer szállal kötődő Vita Zsigmondtól (1906–1998) kölcsönzött „enyedi kohó” kifejezés kiválóan rávilágít arra a kavargó-örvénylő szellemi közegre, amely a helyi református kollégiumban uralkodott az eltelt 400 esztendő során. Egy-egy neves iskola történetét sokféle megközelítésből lehet vizsgálni. Ezek közül én a tervezett előadásban a – főleg kora újkori – oktatási intézmények ideológiai esszenciáját adó könyvtár, tehát az intelligenciájában még formálódó ifjúság szellemi munícióját biztosító könyvgyűjtemény felől közelítek a témához.