The First Letter of Peter points out that Christian communities existing within the larger context of Greco-Roman culture faced a twofold danger: loss of internal cohesion resulting in the disintegration of the group, and the rise of external suspicion on the part of non-Christians that could lead to hostility and active oppression. There were two opposing ways Christians could react to this situation, given their powerlessness to change the structures of external society.

A keresztyén emberkép gyakorta összefonódik a homo viator (vallás)filozófiai eszmével. A földön eltöltött életre, arra a néhány évtizedre úgy tekintünk, mint egy utazásra, vándorlásra. Ebből a megállapításból több kérdés is kisarjadt már az évek során: honnan indultunk egykor és hova érkezünk majd? Ha átutazók vagyunk, akkor ennek megfelelően, hogyan kell nekünk a világhoz viszonyulnunk? És hogyan azokhoz, akik velünk együtt egy időben és egy térben vándorolnak? Péter első levelének címzettjeit jövevényeknek és idegeneknek nevezi a szentíró.