A dogmatörténet a keresztyén teológiai gondolkodás fejlődésének elemzésével foglalkozó, a rendszeres és a történeti teológiai tárgykörök határán mozgó tudományág. Történeti jellegét a gondolkodás fejlődésének időrendi szemlélete, rendszeres teológiai jellegét pedig a tárgyalt témák határozzák meg. Az első félév törzsanyagát a keresztyén gondolkodás első négy évszázadának, pontosabban az I–II. egyetemes zsinatok körüli teológiai vitáknak és az azokban részt vállaló ókori teológusoknak a bemutatása képezi.

Az előadások és szemináriumok célja a keresztyén tanítások megismertetése és az azokra vonatkozó ismeretek elmélyítése kialakulásuk és fejlődésük szellemtörténeti kontextusában különös tekintettel a reformáció hitvilágára. További cél annak a képességnek a kialakítása, mellyel a diák a nyert ismeretek birtokában képes a kortárs kulturális közegben számot adni a keresztyén hit időszerűségéről. Ennek érdekében értelmezzük a keresztyén tanítás klasszikus és mai szövegeit.

A tantárgy célja, hogy megismertesse, és lehetőség szerint megkedveltesse a teológusokkal az ókori bölcseletet. Így nem csupán összefoglaló jellegű bemutatásokat tartalmaz – melyeket a szerző jórészt másoktól, a műfajban jártasabbaktól kölcsönzött –, hanem arra is törekszik, hogy példákkal, idézetekkel és szövegrészletekkel szolgálja a régi bölcselők közvetlenebb megismerését.