A sziklára épült, Szicília történelmének hordalékaival felékesített Enna városa jelezte, hogy nemsokára a Palermo-Catania autópálya festményszerű Etna-panorámája bukik elő és bűvöl el legalább egy órán át, míg a reptérnél elfogy az utunk és a dolce vitánk. Ennát már messze elhaladtuk, az Etnát viszont hiába kerestük, köddé vált. A homályos, triviális kontúrokon csúszkáló pillantásunkat semmi nem akasztja meg. Borús az idő, sok a felhő – gondoljuk, és elfogadjuk, hogy most elmarad az Etna-kényeztetés. Az utasfelvételnél kiderült, hogy az Etna reggel nyugtalanul ébredt.

…a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által. (Róm 5,5) A Szentlélekkel megajándékozott ember egyik jellemzője, hogy Istent mindenek előtt olyan Istenként ismeri meg, mint aki szerető Úr, aki kész megajándékozni őt ezzel a szeretettel. Ez a bizonyosság teszi a pünkösdöt legalább annyira a szeretet ünnepévé, mint a karácsonyt.

Pontosan nem tudni, hány esős évszak telt el a Villanás óta, mint ahogy azt sem, hogy mi is történt akkor. A régi események a múltba vesznek, mint ahogy az az egész akkori világ is teljesen megsemmisült. Úgy beszélik, azelőtt mindenütt emberek voltak. Olyan sokan, hogy házaikat egymásra építették, és naponta törzsnyi gyermek született. De aztán meggyúlt az ég, és mindennek vége lett. Olyat is mondanak, hogy némelyek hatalmas tüzes nyilakkal lyukasztották át az eget, és azon keresztül menekültek el. De erről sok vita van, hiszen mind tudjuk, hogy az ég felett egy óceán van.