Jézus felszólítja az örök élet lehetősége felől érdeklődő gazdagot, hogy adja el minden vagyonát, ossza szét a szegényeknek, és kincse lesz a mennyben, majd induljon és kövess őt (Lk 18,22b). A korábban még lelkes kérdező némán, megszomorodva távozik. Az ár, amit Jézus szab, túl magas, neki ugyanis nagy vagyona van. Ekkor fordul Jézus a tanítványaihoz és ecseteli előttük, hogy milyen nehéz is, sőt, szinte lehetetlen a gazdagnak bejutni az Isten országába. A megállapítás súlyát a gazdag szomorú esete még inkább megnövelik; nincs senki, aki védelmére kelne a gazdagoknak.

Kereken négyszáz éve, 1623. június 19-én született Blaise Pascal, az a gondolkodó, akinek szemléletében nemcsak hogy nem állt ellentétben a régi hit „intuitív” és az új lendületre kapó „geometriai ész” igazsága, de tökéletes összhangban egymást kölcsönösen erősítették és gazdagították. A magának egyre nagyobb önállóságot követelő ráció ezalatt a négy évszázad alatt „nagykorúvá” vált, sőt, ma már a „túlérés” jeleit mutatja: az is elhervadt benne, ami sajátos értéke volt, nevezetesen az igazságba és a valóság megismerhetőségébe vetett rendíthetetlen hite.

The relationship between natural science and Christian faith in the thought of Blaise Pascal

A címben megfogalmazott kérdés Pál apostol Rómaiakhoz írott levele 6. részének 3. versében egészében így hangzik: Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik megkeresztelkedtünk a Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? A levél címzettjei már megkeresztelkedtek, már megvallották Krisztusba vetett hitüket. A szertartáson már egy ideje túl voltak, de még mindig nem értették annak a lényegét. A víz alá merítkezés vagy az azzal való meghintés nem teremtett belőlük egycsapásra, mintegy varázsütésre, tökéletes keresztyén férfiakat és nőket. De tanulni sohasem késő.

A Nagy Konstantin császár alatt végbement változások folytán az üldözött Egyház komoly társadalmi és politikai tényezővé vált a Római Birodalomban. Pozícióját tovább erősítette Nagy Theodosius, aki a keresztyénséget államvallássá tette. A világi hatalom és Isten országa egybefonódott a földi életszférában: az állam hatalmat kínált az egyháznak, az egyház pedig – Isten országának a letéteményeseként – isteni fénnyel vette körül a császár alakját. A világ egypólusúvá vált. A helyzeten Augustinus igyekezett változtatni, kifejtve a két városról szóló tanítását.

Henry de Lubac (1896-1991) a 20. század egyik legjelentősebb római katolikus teológusa, az ún. "új teológia" (nouvelle théologie) vezéregyénisége. A francia jezsuita gondolkodónak oroszlánrésze volt annak a döntő szemléletváltásnak az előkészítésében és elfogadtatásában, ami a II. Vatikáni Zsinat nyomán bekövetkezett katolikus a katolikus egyházban. Hatalmas munkásságának főbb témái: istenhit és ateizmus, a természet és természetfeletti viszonya, Teilhard de Chardin munkássága, a Szentírás és hagyomány, az egyház valósága.