Ézsaiás könyvének eredete a Kr.e. 8. századba nyúlik vissza, és ilyenképpen az Ószövetség legrégebbi szövegei közé tartozik. A Kr.e. 8. század azonban korántsem a teljes mű keletkezésének ideje. A könyv hosszú fejlődés eredményeként jött létre, és magán hordozza közel öt évszázad szerzőinek kezenyomát. A projekt célja e hosszú szerkesztéstörténet feltérképezése a kezdetektől egészen addig a pontig, ahol Ézsaiás könyve az ószövetségi kánon részévé vált.
Balogh Csaba
Az Ószövetség (Héber Biblia) tanulmányozásában a héber nyelv ismeretén túl az ókori Közel-Kelet szövegei jelentik a legfontosabb segítséget. Az Ószövetség egy olyan környezetben keletkezett, amely társadalmi szerkezetében és szellemvilágában számtalan módon kötődik az ókori Izrael társadalmi struktúráihoz és ideológiájához. Ezt a kötődést a bibliai szerzők olykor jelölik is, máskor pedig további kutatás szükséges ahhoz, hogy fény derüljön ezekre a párhuzamokra. Kutatásomnak távoli célja egy olyan reprezentatív szöveggyűjtemény összeállítása, amely az Ószövetség világából származó, annak megértését elősegítő kompozíciókat tartalmaz fordításban és a szükséges jegyzetanyaggal.
Bár Ézs 19,16-25-t gyakran a késő fogság utáni időszak eszkatologikus próféciáival hozzák kapcsolatba, a prófécia szövegének, teológiájának és lehetséges történelmi hátterének vizsgálata arra indít, hogy megkérdőjelezzük ezt a feltételezést. Ézs 19-ben nem egyszerűen „univerzalizmusról” van szó, hanem ennek a JHVH világuralmát valló képzetnek arról a formájáról, amely a JHVH-nak való szolgálatot és az idegen népekhez való viszonyát nem eszkatologikus, hanem történeti keretek között képzeli el (vö. pl. 19,23: „szolgálni fogja Egyiptom Asszíriát”).
Compared with the classical stories about the creation of humanity in Gen 1-2, Ps 139:13-16 is a remarkable text exposing some interesting details about variant Israelite concepts regarding human origins. One of those is the idea that divine creation transcends the repetitive processes of birth. It is argued that the Hebrew term, קנה has strong mythological connotations here as well as in other places in the Old Testament. סכך should most likely be correlated with נסך, which is clarified in closely related contexts such as Prov 8:23 and Ps 2:6.
This is a study of Isaiah 18-20, three chapters in the so-called Isaianic prophecies concerning the nations, Isaiah 13-23 (24-27). Beyond being located close to each other in this literary corpus, there is at least one common element that ties these three chapters together: Isaiah 18-20 deal with two neighbouring countries of the Nile, Kush and Egypt respectively.
Az elmúlt évszázad régészeti kutatásai sok tekintetben hozzájárultak a prófétákról és a profetizmusról alkotott hagyományos kép átértékeléséhez. Az izráelita próféciának a közel-keleti háttér ellenében való vizsgálata rendkívül termékeny aktivitásnak bizonyult. Az archeológia szövegleleteiből most ötöt szeretnék kiemelni. Ezek nagymértékben elősegítették a próféták társadalmi funkciójának jobb megértését, illetve részleteiben is betekintést engedtek abba a bonyolult folyamatba, amit a próféciák szóbeli és irodalmi formáinak kialakulása jelent
Némely elszórtan jelentkező közvetlen utalás mellett, amely a prófécia későbbi korban való recepciójával foglalkozik, találunk egynéhány közvetett utalást is a prófétai szövegek egymással való kapcsolatát illetően. E tanulmánynak az a célja, hogy a prófétai tradíció jelenlétét és szerepét vizsgálja olyan szövegek esetében, amelyeket tárgyuknál fogva idegen népek elleni próféciáknak nevezünk.
Tekintettel arra, hogy Izrael sorsa történelmileg számos ponton kötődik az őt körülvevő nemzetekéhez, nem kelt különösebb feltűnést az, hogy az idegen népeknek a prófétai irodalom mindvégig előkelő helyet biztosít. Hóseás könyve kivételével minden prófétánál találunk olyan szövegeket, amelyek elsősorban nem Izrael vagy Júda jelenét és jövőjét taglalják, hanem idegen népekről szólnak. Ez a tanulmány az idegen népekkel kapcsolatos próféciagyűjteményeket vizsgálja az ószövetségi prófétai irodalomban.
Pages
