Első hallásra a ’varázslás’ olyan fogalom, amelyre önkéntelenül rávágjuk: „Ehhez semmi közöm.” Hisz nem idézek szellemeket, nem főzök bájitalokat, nem mormolok titkos formulákat. Ha azonban a ’varázslást’ mentális diszpozícióként értjük – a valóság önös érdekű manipulatív befolyásolásának vágyaként –, akkor egyszerre közel kerül, kísértésként ismerős lesz. Lelki magva ugyanis az az igény, hogy a dolgok ne úgy legyenek, ahogy vannak, hanem úgy, ahogy én akarom – és hogy ehhez titokzatos, kerülő utakat találjak. Nem kérni, hanem befolyásolni. Nem elfogadni, hanem kikényszeríteni.
Czire Szabolcs
Pál nem hermeneutikai vákuumban értelmezte az Írásokat, hanem szervesen betagolódott korának élő Szentírás-hagyományába. A Szentírás nemcsak az írott szót jelentette, hanem mindig az értelmezett szót is, így az izraeliták hite nemcsak sziklára épült, hanem mindnyájan „a lelki kősziklából ittak” (1Kor 10,4). Szinte irigykedve tekinthetünk vissza akárcsak egyetlen nemzedékkel korábbra, amikor például E. P.
A Pecz Samu halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett,
Egy gótikus funkcionalista: Pecz Samu című tudományos konferencia
előadásaiból született tanulmányok
A Pecz Samu halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett,
Egy gótikus funkcionalista: Pecz Samu című tudományos konferencia
előadásaiból született tanulmányok