Isten Országa legátfogóbb fogalma az Újszövetségnek – visszavetülésben az Éden kertig terjed, és majd az eszkatonban teljesedik ki. Isten uralmára, királyságára, országára vonatkozó távlatok bennünket ott indítanak cselekvésre, ahol vagyunk: a családban, a gazdaságban, a kultúrában és természetben, a politikában és egyházban – mert mindenütt csak egy a szükséges: keressétek először az Isten országát.
Éles Éva
Egyik vasárnap reggel, szolgálat előtt azzal a kérdéssel állított be hozzám nyolcéves fiam: Anya, ha ötven százalék jó és ötven százalék rossz van bennem, akkor hova fogok kerülni? A pokolba vagy a mennybe? Azt hittem, jön a reggelije felől érdeklődni, ehhez képest valami egészen más, valami egészen emberi foglalkoztatja élete hajnalán. Igen, mert a gyermek is érzi öntudatára ébredésekor, hogy nehezen egyezik ki a jó és a rossz bennünk. Érzi, hogy sok benne az ellentmondás: szót fogadok, de mégis szeretek a tilos utcára ráhajtani; szeretem a testvéremet, de olyan jó őt piszkálni.
A levélíró nagy gondot fordít egy különös háznak, a lelki háznak az egészséges, szép rendben való működésére. Tulajdonképpen egy házépítési engedélyt küld a kis-ázsiai keresztyéneknek, egy különös tervet, amelynek szavatossága még mindig érvényes. Épüljetek fel lelki házzá – kőről kőre haladva, elindulva a sarokkőtől, Jézus Krisztustól, élő kövekként fonódjatok egymásba, egymásba karolva, egymáshoz csiszolódva rendeződjetek védő falakká, szilárd burkolattá: férfiak és nők, kicsik és nagyok, vezetők és vezetettek, szomorkodók és örvendezők.
Az egyház naivitása és méltósága
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács részlet: „Elérkezett a nagy nap, kimentem az országútra. Nagyon féltem. Mentem és arra gondoltam, ha nem sikerül legyőznöm a félelmet, nem fogok életben maradni. A félelmem elárul. A zsidó félelem – attól, hogy zsidó vagyok… azt gondoltam, csak akkor maradok életben, ha megszűnök zsidó lenni.” Tökéletes német és lengyel nyelvtudással Dániel testvér a gestapó tolmácsa lett, előbb németről fordított lengyelre, később lengyelről németre a rendőrségen, a katonák között.
Lekció: Zak 3
Textus: Jn 16,5-15
Ha belenézünk a google naptárba azt látjuk mai programként kiírva: apák napja. Nincs nagy hagyománya a mi kultúrkörünkben, de méltó és úgy illik, hogy őket is köszöntsük lehetőség szerint: Isten éltesse az édesapákat! Drága kincseket helyezett el az Úr az apai szívekbe, amelyek nélkül nagyon szegény lenne a világunk.
Húsvét van! Nagy ünnep, örömnap! Ha ránézünk ünnepi gyülekezeteinkre, ott a szívünkben a hála: mily szép és gyönyörűséges együtt lenni. Jó egészen átadni magunkat az ünnepnek. Mily jó ezen az ünnepen is Isten rendelkezésére állni, kitárni a szívünket, hogy a húsvéti igék, történések, találkozások által gazdagabb, boldogabb, szabadabb életünk legyen. Jó együtt lenni.
A tanulmány a 2Kor 8,7–9 homiletikai exegézisével indul. Az első nagyobb egységben az előkészületi elemek kapnak helyet. A perikópa kortörténeti, exegetikai és teológiai vonatkozásainak feltérképezése során közelebbről érintjük Pál és a korinthusiak viszonyát, a jeruzsálemi gyűjtést, és olyan teológiai motívumokat, mint az inkarnáció és az adakozás. A homiletikai exegézist egy karácsonyi prédikáció vázlata követi. A tanulmány utolsó pontjai az istentisztelet alakításához nyújtanak további szempontokat és szemléltetéseket.
Irvin D. Yalomtól olvasom most éppen "Amikor Nietzsche sírt" című könyvét. Borítóján ott hullámzik hívogatóan a következő mondat: „biztonságosan élni életveszélyes”. Ahogy halad előre a történet egyre világosabbá válik számomra, hogy tulajdonképpen egy közhelyet rangosít fel ebben a tételmondatban: Semmi sem az, aminek látszik. Kislányom a múltkor kérdezte egy szuszra – anya, ugye a magyar ellentéte a román, és a holland ellentéte az angol? És a mennyben nem lesznek olyanok, akik nem hisznek Istenben?
Pages
