Hárán és Kánaán, Kánaán és Egyiptom, Gesúr és Jeruzsálem, a pogányság és az otthon messze „kerültek” egymástól, s a vétkeseket a szükség vagy valamilyen felső-belső parancs arra készteti, hogy hazamenjenek. Azonban a bűn miatti sokmérföldnyi távolságot nem ők, hanem annak a kezdeményező szeretete győzi le, aki ellen vétkeztek.
Blogok
 Kozma Zsolt · 2018-10-29
|
 Kozma Zsolt · 2018-10-29
A fiatalabbik fiú az apjától független, önálló életformát önakaratából választotta. Saját döntésének a következményeként mások áldozatává vált. Minden bizonnyal, nem az apja utáni vágy késztette hazatérésre, még kevésbé az, hogy ott hagyja a pogány életmódot, hanem az éhség, s most önakaratából hoz döntést: hazatér. Képi szinten beszélhetünk arról, hogy kockázatot vállalt, de az egész példázat üzenete az, hogy a megtérés nem kockázat, mert a befogadás bizonyos. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-19
Absolon története (2Sám 13,1–19,15) nem csupán király–utód, hanem apa–fiú történet is, s ebből, bár nem központi esemény, kiemelhető a megbocsátás momentuma. A bűn, közbenjárás, megbocsátás témakibontás tulajdonképpen három személyt hoz előtérbe: az Absolonét, a Joábét, és a Dávidét. |
 Kozma Zsolt · 2018-10-07
Lényegesnek tartom, hogy a bibliai személyekhez fűződő eseményeket általában viszonytörténetekként értsük meg, s ez sajátosan érvényes ezekre a történetekre. Mindazt, ami itt történik, a személyek egymáshoz való viszonyulása alakítja. |
 Kozma Zsolt · 2018-09-30
Feltűnő, hogy a kibékülés-történetben sem Jákób csalásáról, sem Ézsau bosszú-forralásáról egy szó sem esik, noha ez kimondatlanul is ott van mindkettőjük gondolatai között: tettekkel „emlékeznek” arra, ami húsz évvel azelőtt történt. |
Kozma Zsolt · 2018-09-30
A politikai változások utáni években, az egyházban az eltemetett kérdések között talán a legsúlyosabb a megbocsátás volt. Nem illett vagy nem mertünk erről beszélni. Mintegy negyedszázadnak kellett eltelnie, hogy felszínre kerüljön a tudatosan (?) elhallgatott kérdés. Kozma Zsolt sorozata a megbocsátásról. |
|
Kozma Zsolt · 2017-02-20
Egy rendkívüli írást lapozgatok. Tartalmában tömör és mégis szemléletes, mondatai axiómaszerűek, stílusa emelkedett, nyelvezete kulturált. Ennél többet nem kívánhat az, aki az elvontakból csemegézni akar. |
Kozma Zsolt · 2017-02-20
Erről a legújabb kori népvándorlásról mindenkinek van valamilyen véleménye, de nagyon kevésnek van belátása abba, ami tulajdonképpen történik. Nekem sincs, de miért ne gondolkozhatnék én is erről, mint akárki más. Nem a taplólelkűekről beszélek, akiknek minden mindegy, fontos, hogy személy szerint őket ne érintse, hanem azokról, akiknek, ha erről hallanak, ha ezt a képernyőn látják, a „kis szürke agysejtjei” működésbe jönnek. |
|
Kozma Zsolt · 2015-03-22
A következő pár sorral azokat célzom meg, akik jobban meg szeretnék ismerni önmagukat, és akik másokat is teljesebb önismeretre akarnak juttatni. Azt kísérlem meg, hogy egy kissé érthetőbbé, megmagyarázottabbá tegyem az alcímben jelölt három fogalmat: bűn, megváltás, hit. Bár a teológiai gondolkozásnak nem a bűnből, hanem a megváltásból kell kiindulnia, itt egy formális logika szerint adom a sorrendet, amely tulajdonképpen a H.K. első két szakaszának (bűn, megváltás) a sorrendje. |
Kozma Zsolt · 2015-03-22
Az előbbiekben azt fejtegettem, hogy az élet, a lenni, a vagyok meghatározói személyemnek: testi-lelki mivoltomnak, keresztyénségemnek, hitemnek, magyarságomnak, és azt is, hogy ezek mit jelentenek, mert a „micsodánál” is érdekesebb a „mit jelent, mire jó”. Ugyanezekről beszélek a következőkben is, de – most talán még elvontabban – nem is az élet, hanem maga lét felől nézve taglalom említett minőségeimet. |