Az gyülekezeti közösséget foglalkoztató éppen időszerű kérdések mindig meghatározzák a keresztény gyülekezetek istentiszteleteit. A közösséget ért csapás idején a körülmények szülte sajátos istentiszteleti gyakorlat alakult ki és élt évszázadokon át Európa szerte, az úgynevezett bűnbánati és könyörgő napokon tartott istentiszteletek. Ezeket a bűnbánati és könyörgő napokat az érintett közösség (ország, város) világi vezetősége rendelte el valahányszor háború fenyegetett (különösen a török-tatár betörések alkalmával, az 1848-as forradalom idején), de természeti csapások okozta károk hatására (árvíz, jégeső pusztítása, sáskajárás) vagy éppen pusztító járvány elhárításának céljával (pestis, kolera). Ezeken a napokon több istentisztelete is tartottak a települések minden felekezetének templomaiban, szigorú böjtöt tartottak és alamizsnát gyűjtöttek a csapás károsultjai számára és a közösség szegényeinek részére. Ez a gyakorlat a 20. századig élt, mindaddig, amíg a csapásokat Isten büntetéseként értelmezték.

Az előadásban ismertetjük a bűnbánati és könyörgő napok vázlatos történetét, különös tekintettel az erdélyi történelmi példákra. Bemutatunk néhány olyan esetet is, melyeket fogadalmi ünnepként máig megtartanak erdélyi gyülekezetek, azzal a céllal, hogy a régi csapás ne érje többé az adott közösséget. Az előadás alkalmával jellegzetes bemutatjuk az ilyen alkalmakkor tartott istentiszteletek liturgiáját, azoknak sajátos elemeit, valamint ismertetjük és megtanuljuk a jelenlegi énekeskönyv azon énekeit, melyek ilyen közösséget ért csapáshoz kapcsolódnak, vagy alkalmasak arra, hogy hasonló jellegű istentiszteleten énekeljük őket. Az előadásban kitérünk azokra a lehetőségekre is, melyekkel élhetünk a mostani járvány idején megtartott istentiszteletek alkalmával.