Vajon hogyan látják a teológia nagy kérdéseit olyan kutatók, akik nem a teológia szakterületén dolgoznak? 2019. március 28-án harmadik alkalommal került sor a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben a tehetséggondozási nap megszervezésére. A rendezvénysorozat címe: Hit mellé ismeretet. Ez a mottó egy bibliai idézet (2 Péter 1,5), amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a teológia(i képzés) vokációs jellegéhez és etikai elköteleződéséhez szorosan és hagyományosan hozzátartozik a megismerés, az ismeret, vagy – ahogy régebbi bibliafordításokban megjelenik – a tudomány. A tehetségnapok nem titkolt szándékkal serkenteni szeretnék a teológiai hallgatók kutatómunkájának innovatív jellegét azáltal, hogy rávilágítanak a teológia és a határtudományok közötti kapcsolatra, az egymásra gyakorolt pozitív hatásokra.

Tudománytörténeti szempontból a teológia úgy tekint önmagára, mint az azóta szekulárissá vált sokféle tudományterület egykori melegágyára, amely magában ötvözte nem csupán a napjainkban humántudományok néven ismert szakterületeket (úgymint filológia, nyelvészet, retorika, stb.), hanem az egzakt tudományok vagy élettani tudományok különböző területeit is. A humanizmus után ezek a tudományterületek fokozatosan önállósodtak, kidolgozták a maguk sajátos módszertani rendszereit. A tudományok és teológia viszonyát a felvilágosodást követően egyfajta hűvös távolságtartás jellemezte. Ennek ellenére, rövid útkeresés után a a teológiai képzés szakterületén világossá vált, hogy egy olyan összefüggésben, ahol a hit kérdései nem csupán a hitgyakorlat felől izgalmasak, a Péter apostol levele által támasztott, megismerésre vonatkozó követelményeket csak úgy lehet teljesíteni, ha a teológia állandó párbeszédben marad azokkal a tudományterületekkel, amelyek bizonyos mértékig hozzá hasonló kérdésekre keresik a választ.

A teológiai szövegek elemzése rendjén a mai bibliatudós erősen a kortárs nyelvi, nyelvészeti, irodalomtörténeti, retorikai módszerekre alapoz. De ha saját eszmerendszerét igyekszik elemezni, nem szabadulhat a filozófiai gondolkodás paradigmáitól. Ha az egyház történetét tanulmányozza, vagy saját forrásanyagait leltározza, messzemenően alkalmaznia kell azokat a módszereket, amelyeket a kortárs szekuláris historiográfia vagy régészet is ismer. Ha a gyakorlati egyházi élet összefüggéseire keresi a választ, akkor segítségére vannak azok az eredmények és módszerek, amelyeket a pszihológia, a szociológia, a néprajz, az antropológia, stb. kortárs tudományában tekintenek mérvadónak. Az egyházi keretek között művelt teológia olyan tudomány tehát, amely számtalan ponton kapcsolódik a kortárs tudományokhoz.

A harmadik tehetséggondozási nap keretében két előadás is elhangzott, amely egyrészt a teológia és vallási néprajz, másrészt a vallástudomány és régészet felől kereste a választ rokon kérdésekre. Czégényi Dóra, a BBTE oktatója, Krízis és konfesszió című előadásában kiválóan illusztrálta azt, hogy a szekuláris tudomány a maga kiforrott módszertani rendszerén belül számtalan olyan kapcsolódási pontot kínál, amely a teológus számára is érdekes lehet. A teológiai képzés rendjén az egyetemi hallgatók általában a mérvadó, normatív vallási rendszerekkel találkoznak. Mindazonáltal az egyház története, de a kortárs egyházi gyakorlat is arra világít rá, hogy a normatív rendszeren túl szembesülni kell a népi vallásosságnak rögzítetlen és rögzíthetetlen formáival is. Az egyházban lelkipásztori szolgálatot teljesítő személyeknek pedig szakmai éleslátásra és empátiára van szüksége ahhoz, hogy a felvetődő kérdéseket a maguk helyén tudják kezelni.

Kató Szabolcs, a KPTI oktatója, a kortárs vallástudományi és régészeti szakirodalom alapján vizsgálta a népi vallásosság kérdését. Rainer Albertz és Rüdiger Schmitt nemrég megjelent monográfiája (Household and family religion in ancient Israel and the Levant, Eisenbrauns 2012) alapján mutatott rá arra, hogy hol áll a mai vallástudományi kutatás a bibliai Izrael vallásosságát illetően. A szerzők számtalan adatot szintetizálnak, sorakoztatnak fel, amelyeket a mai teológiai képzésben nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezek az adatok nem csupán bevett, hagyományos ismeretelméleti rendszerek revíziójára késztetnek, hanem ugyanakkor arra a nyitottságra is, amellyel minden tudományos címszóra igényt tartó egyetemi képzésnek számolni kell. A bemutatott szakirodalom nemcsak a tematikai kapcsolat miatt került terítékre, hanem része annak a több tucat kortárs, jó minőségű teológiai szakirodalomnak, amelyet a KPTI Könyvtára egy néhány éves közös projekt keretében a svájci HEKS alapítvány támogatásával vásárolhatott meg.

A tehetségnap keretében került sor a KPTI könyvtárában elérhető, a teológiai képzést és tudományos kutatást elősegítendő magyar és idegen nyelvű teológiai szakirodalom bemutatójára. A Magyar Tudományos Akadémia Elektronikus Információszolgáltatás (EISZ) Nemzeti Program közvetítésével az Intézet Könyvtárában 2017 óta elérhetőek jelentős, teológiai szakirodalmat is tömörítő digitális adatbázisok. Lencsés Ákos, az EISZ munkatársa, prezentációjában végigvezette a résztvevőket a jelentősebb szakirodalmi gyűjteményeken, amelyek a KPTI belső hálózatáról bárki számára hozzáférhetők. A KPTI képzési rendszerén belül így gyakorlatilag korlátozás nélkül olvasható az Osiris, a L’Harmattan, az Akadémiai, a Kronosz stb. kiadók összes könyve, vagy a hatalmas terjedelmű anyagot összesítő Arcanum digitális adattár (a részletekhez lásd: http://konyvtar.proteo.hu). Emellett 2019 januárjától a KPTI hálózatáról elérhető az Ebsco Academic Search Complete adatbázis is, amely több mint 250 teológiai vonatkozású kortárs, idegen nyelvű szakfolyóirathoz enged hozzáférést.

A rendezvényen elsősorban a KPTI hallgatói és oktatói vettek részt. A beszélgetésekkel egybekötött előadásokat közös vacsora zárta.

Az esemény megszervezését az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Tehetségprogram támogatta.