A 2022. augusztus 23-án a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiuma Aranygyűrűs Teológiai Doktor címet adományozott Visky Sándor Bélának, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzorának. A Doktorok Kollégiuma ezt a címet a református teológiai tudományművelésben végzett kimagasló munkásságért ítélte oda.

Az ünnepi ülés keretében Visky Béla tevékenységét Hodossy-Takács Előd, a Doktorok Kollégiumának főtitkára méltatta. Az alábbiakban a laudációt teljes terjedelmében közöljük.

Teológiai intézetünk tanárának gratulálunk az odaítélt kitüntetésért!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Visky Béla laudációja

Visky Béla, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rendszeres teológia tanszékének tanszékvezető professzora, 1961-ben született a szatmári Aranyosmeggyesen. Nagymúltú, többgenerációs lelkészcsaládban nevelkedett. Szatmárnémetiben érettségizett, majd Kolozsvárra ment, a protestáns teológián 1985-ben szerzett lelkészi képesítést. Ezt követően szórványmissziós lelkipásztor volt, ebben a minőségben folytatott tevékenységét az egyházi körökön kívül a Securitate is megfigyelésre érdemesnek tartotta - erről egy mintegy 300 oldalas megfigyelési dosszié tanúskodik.

A Bákói központtal működő szórvány után a Marosi Egyházmegyéhez tartozó Galambodon szolgált egy évtizeden át. Gyülekezeti szolgálata mellett további tanulmányokat folytatott Genfben.

1996-tól a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karán tanított rendszeres teológiát. Doktori fokozatot Budapesten, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán szerzett 2004-ben, Szűcs Ferenc irányításával. Ezt követően néhány hónapig Angliában tanult, majd 2010 őszétől a Kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Filozófia fakultásának lett doktorandusza, és 2013-ban megszerezte doktorátusát teológia után filozófiából is.

Menet közben Párizsban tanult és kutatott. 2017-ben habilitált a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen. A kolozsvári teológián 2013 óta tanít rendszeres teológiát. Legújabban (2021) Radical Orthodoxy témában folytatott kutatásokat Skóciában.

Visky Béla számos konferencián vett részt és tartott előadást Európában és a tengerentúlon. Kutatási területe szerteágazó, foglalkozott a teodícea-problémával, reformátori teológiával, XX. századi teológiatörténettel, a keresztyénség és a világvallások kapcsolatrendszerével, a természettudomány és a hit kapcsolatával
(kreáció és evolúció problémakörével), stb. Több rangos tudományos társaság tagja. Számos könyv és szaktanulmány szerzője, szerkesztője és fordítója, valamint publicisztikák és igehirdetések szerzője. A Magyar Tudományos Művek Tára összesen 105 publikációját tartja nyilván.

Visky Béla szakmai munkássága magával ragadó, a szűken vett filozófus és teológus közösség határán túlról is bőven kapott elismerő szavakat. Filozófus ő? Lehet, én semmiképp nem vitatom el kollégámtól, akit bátorkodom barátomnak is tekinteni, ezt a jelzőt. De mielőtt ezt kimondom, beszéljen ő maga, így ír egy helyen:

Meg kell-e különböztetni a tudomány és hit területeit? Igen! Ha vallásfilozófiai konklúzióként azt állítom, hogy a logikai-tapasztalati-fizikai világ valamely jelensége Istenre utal – tehát mintegy ideologikus következtetést vonok le azokból – akkor, kérdezzük, miért nincs joga ugyanerre a tudósnak, hogy tudniillik materialistaként vak órásmesterről, véletlenről, céltalan, személytelen áramlásról beszéljen? Joga van erre, de nem azért, mert egzakt tudománya erre kényszeríti. Richard Dawkinsot sem biológiai ismeretei determinálják determinista látásmódjára, még ha furcsamód így is gondolja: “A DNS semmit sem tud és semmit sem gondol. Egyszerűen csak van. Mi pedig úgy táncolunk, ahogyan ő fütyül”. Mint ahogyan arra sem, hogy a kozmoszban káoszt lásson (ha biológiailag mégoly önző is az a fránya gén): “A minket körülfogó világmindenség pontosan úgy viselkedik, amire akkor számíthatnánk, ha semmiféle tervszerűséget, célt, gonoszat és jót nem hordozna a mélyén, csupán vak, könyörtelen közömbösséget”. Hit ez, félelmetesen kifordított hit, miszerint a létezés végső alapja a “vak, könyörtelen közömbösség”. Homlokegyenest ellentéte ez annak a keresztény reménységnek, hogy ez a végső alap maga “a látó, az irgalmasan együtt érző és együttszenvedő”; az Isten, aki szeretet (1Jn 4,16).

És akkor most, ez idézett fényében ismét kérdezem: filozófus ő? Lehet. Azt viszont biztosan tudom, hogy teológus. Teológus, a szó legnemesebb értelmében, aki munkásságával Jézus Krisztus Egyházát szolgálja.
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Prof. Dr. Hodossy-Takács Előd