Beszámoló a Quo Vadis gáláról

Amikor valamilyen esemény alkalmával a múltra tekintünk vissza, általában elszokott hangzani, hogy a múltbéli örökségünknek nagy értéke van. Többek számára ugyancsak ismerősen cseng a gondolat, miszerint ahhoz, hogy tudjuk merre tartunk, elengedhetetlen tudni, hogy honnan jövünk.


Amikor valamilyen esemény alkalmával a múltra tekintünk vissza, általában elszokott hangzani, hogy a múltbéli örökségünknek nagy értéke van. Többek számára ugyancsak ismerősen cseng a gondolat, miszerint ahhoz, hogy tudjuk merre tartunk, elengedhetetlen tudni, hogy honnan jövünk. Bár egy 30 éve alakult diáklap, a Quo Vadis nem ilyen nagy létkérdésekre hivatott válaszolni, azt hiszem mindenképp jogos ha kijelentjük: büszkék vagyunk arra, hogy nemcsak egyházként, Teológiai Intézetként, hanem diákságként is van egy ilyen örökségünk.

Az örökség mindig kötelez bennünket valamire. Példát állít elénk. Arra sarkall, hogy azt, amink van még inkább megbecsüljük, megragadjunk valamit itt, a jelenben abból, amit elődeink ránk hagytak. A Quo Vadis gálával és a Petőfi live nevet viselő irodalmi előadóesttel is azt szerettük volna elérni, hogy legyen valami, amit megragadunk, magunkba zárunk és magunkkal viszünk abból, ami szép.

Akik részt vettek a kiállításon, mely az elmúlt 30 év lapszámaiból állt össze láthatták azt, hogy mennyi minden változott. Mennyit szépültek a lapszámok, mennyit változott és fejlődött 30 év alatt a külalak, a design, de a diákokat foglalkoztató kérdések is. Mégis azt hiszem, hogy ezeknek az alkalmaknak a legnagyobb ajándéka az, hogy a folyamatos változásra tekintve megláthatjuk a változatlant.

Jó volt most is arra figyelni, aki ide hívta a 30 évvel ezelőtti és mai szerkesztőket, azt, aki változatlanul gondolt viselt és gondot visel. Azt, aki ebben a folyamatosan változó világban tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ft. Kató Béla püspök úr köszöntésében rámutatott arra, hogy a Quo Vadis lehetőséget teremt arra, hogy megmutassuk azt ami foglalkoztat bennünket, hogy kifejezzük gondolatainkat, érzéseinket. Kovács Sándor rektor úr pedig emlékeztetett a legfontosabbra: ha Isten élteti a szerkesztőket, úgy élni fog a Quo Vadis is, és a következő 30 évben is újabb lapszámok jelenhetnek meg.

Évek óta kérdés, hogy miként lehetne az irodalmat és a kultúrát közelebb hozni a diáksághoz. Jónás Norbert Ferenc ifj. elnökhelyettes lelkiismeretes szervezésének hála a Petőfi live alkalmával Laczkó Vass Róbert színművész, valamint Székely Norbert zongoraművész segítettek élővé, és leginkább ma is szerethetővé tenni az irodalmat.

Összességében a Quo Vadis gálának az értékelését úgy fogalmazhatnám meg, hogy sikerült a sorok mögé látni, és jó volt átélni, ahogyan egy-egy írásban, versben, énekben a múlt ránk mosolygott.

Telegdi István
ifj. elnök

A fényképeket Kiss Gábor készítette.