Tasnádi István, református lelkipásztor, Intézetünk új oktatója teológiai és filológiai egyetemi oklevél birtokában az egyháztörténelem területén végez doktori kutatást a Károli Gáspár Református Egyetem Doktori Iskolájában. 2025. szeptemberétől a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben az egyetemes egyháztörténelem és a magyar irodalmat oktatásában vesz részt. A reformációi ünnepély évi nyilvános előadásának keretében doktori kutatásának egy részletét osztotta meg az érdeklődőkkel.

Előadása bevezetőjében két kutatási kérdést fogalmazott meg. Az első kérdés a püspökök életére, személyére vonatkozott: kikből lettek a 18. századi erdélyi református püspökök, milyen életút állt mögöttük, van-e olyan közös vonás, amely miatt alkalmasnak ítéltek valakit a püspöki megbízatásra? A második kérdés a tisztség mibenlétét érintette: milyen hatásköre volt a 18. században a református püspöknek, milyen feladatokat látott el, mekkora befolyása volt az egyházi élet alakulására? Az előadó három-három olyan résztémát emelt ki, amelyek a két megnevezett kérdéshez kapcsolódnak.

A 18. század során összesen tizenhét püspöke volt az Erdélyi Református Egyháznak. Ez a szám meglepően magas, ha figyelembe vesszük azt, hogy ebben az időszakban a püspököket élethosszig választották.

Kiemelte, hogy a választott püspökök mindegyike járt legalább egy, de inkább több külföldi egyetemen. Ha statisztikailag vizsgáljuk, összesen mintegy 53 évet töltöttek a püspökök határon túli akadémiákon, azaz átlagosan több, mint 3 évet. A püspökök peregrinációja leképezi az erdélyi diákok külföldi tanulmányainak általános irányát: a legtöbben Németalföldön tanultak, de Németország, Anglia és Svájc is megjelent az úticélok között.

A püspökök irodalmi munkásságának vizsgálatából kiderült, hogy az általuk megjelentett írások túlnyomó része (a 135 munka mintegy 70%-a) halotti beszéd. A nemesi származású elhunytak fölött mondott prédikációk számaránya azért ilyen magas, mert ezek az írások később a gyászoló családok költségén jelenhettek meg, s a cenzúra ritkán akadályozta azok kiadását. A püspökök és egyházi szolgatársaik által közösen végzett temetési szolgálatok arra utalnak, hogy összefüggés van az ilyen reprezentatív szolgálatok és a püspökké választás között, hiszen a püspökök szolgatársai később gyakran maguk is püspökök lettek.

Milyen kritériumokat fogalmaztak meg a kortársak a leendő püspök személyével kapcsolatban? A várható lelki és szellemi képességek szempontjai mellett felmerültek olyanok is, mint a jelölt kora (ne legyen túl idős), egészségügyi állapota (legyen egészséges), illetve lakóhelye (szolgálati helye ne essen túl távol Nagyszebentől).

A püspöki tisztség intézménytörténeti vonatkozásaival kapcsolatban az előadó olyan egyházfegyelmi eseteket vázolt fel, amelyekben a püspök szerepe nyomon követhető. Dési Lázár György az ótordai egyházközséget vizitálta, hogy a papválasztás körül kialakult konfliktust rendezze. A püspök először a patrónusok kisebb, de befolyásosabb pártjára állt, végül azonban, látva a gyülekezeti tagok ellenállását, engedett a többségi akaratnak. Ez az eset érdekes kérdéseket vet fel az egyház zsinatpresbiteri felépítésével, valamint a tisztviselők hatáskörével kapcsolatban.

A püspök adminisztratív feladataival kapcsolatban Soós Ferenc református kollégiumokra vonatkozó reformtervezetéről esett szó, amelyben az iskolák összehangoltabb munkáját – egységes tanterv, tankönyvek, vizsgáztatási rend – és a tanárutánpótlás koordinálását javasolta.

Végül a püspökök anyagi javadalmazásáról beszélt az előadó. Elmondta, hogy a levéltári források leginkább nehézségekről számolnak be: arról, hogy a püspöki birtokok állapota elszomorító, a fizetésüket ritkán tudják felvenni és gyakran kényszerülnek arra, hogy egyházi kiadásokat saját vagyonukból fedezzenek. Erre szemléletes példa Veszprémi István püspök élete, akinek a Főkonzisztórium és a zsinat is gyűjtött pénzt, hogy idős korában el tudja tartani magát.

A statisztikai elemzésekkel társított előadás Tasnádi István folyamatban levő doktori kutatásának főbb irányvonalait rajzolta fel, elsősorban nyolc püspök életrajzára alapozva. Az esettanulmányokon keresztül a hallgatóság betekinthetett a kutatás folyamatába, s ismerkedhetett a saját múltfeldolgozásának egyes mozzanataival, intézményeinek történetével.