A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatói, hallgatói és munkatársai 2026. február 15-17. között a berekfürdői Megbékélés Házában megrendezett Csendesnapokkal koronázták meg a 2025-2026-os tanév első félévét. A háromnapos rendezvény középpontjában - az előzetes felmérések során beérkező igényeket figyelembe véve - a lelki töltekezés, a közösségépítés és a gyakorlati kérdések álltak. A szervezők részéről megvalósuló körültekintés az elmélet és a gyakorlat közötti egyensúly fenntartásában is érzékelhető volt; nem mellesleg a program felépítése megteremtette annak a lehetőségét is, hogy az előadások és a közös alkalmak mellett elegendő idő jusson a reflektálásra, a személyes beszélgetésekre, sőt a pihenésre, az elcsendesedésre is. Elvégre a név kötelez: Csendesnapok.

Az esemény szerkezetét az alábbi főbb egységek határozták meg: Sógor Árpád Erasmus bemutatója, Járay Márton A lelkészi hivatás ápolása című előadása és annak évfolyamonkénti csoportos feldolgozása, Lukács Vilmos István Játék az élet kicsiben című interaktív előadás, a teológus hallgatók által tartott áhítatok (László Orsolya, Kacsó Emőke Ibolya, Kovács Árpád, Pop Titus Vasile) és dicsőítés a TH Band vezetésével. A promrampontok között helyet kapott a közös bibliaóra, szieszta és fürdőzés is.

A hallgatói visszajelzések alapján a program pozitív fogadtatásra talált, sőt a megítélés szerint az idei Berekfürdőn eltöltött három nap több szempontból is felülmúlta a korábbi évet is.

A szakmai előadások „érdekesek és emészthetőbbek voltak” – vallotta megkérdezésemre Antal Hunor Zoltán (másodéves evangélikus hallgató), illetve „olyan témákkal foglalkoztak, amelyek ténylegesen érdekelték is a teológus hallgatókat, és hasznosíthatják a jövőbeli szolgálatukban az elhangzottakat” – tette hozzá Kádár Dávid (negyedéves evangélikus hallgató). Győrfi Szabolcs János (ötödéves református hallgató) szerint „az, hogy kevesebb előadás volt és több lehetőség a reflektálásra sokat adott hozzá az egész esemény színvonalához.”

A jelenlévők között megfordultak azonban olyan hallgatók is, akik még nem rendelkeztek előzetes tapasztalatokkal a Berekfürdőn tartott csendesnapokat illetően. Bálint Mátyás (ötödéves református hallgató), aki tavaly hiányzott az eseményről, a következőképpen nyilatkozott: „féltem, attól, hogy unalmasak lesznek az előadások illetve a megbeszélések, azonban ezekben pozitívan kellett csalódnom.” Ráadásul az elsőéveseken is különös kíváncsiság lett úrrá, amikor tudomást szereztek a rendezvényről. Tunyogi Lehel (elsőéves református hallgató), aki számára a hétvége olyan volt, mint „egy zajjal csordult, esti sétában egy padra leülve megpihenni”, úgy fogalmazott, hogy „egy várva várt karácsonyi ajándék kibontásával járó izgalom és meglepetés élményeit idézte elő bennem”.

A Csendesnapokról alkotott átfogó véleményt Széles László (negyedéves unitárius hallgató) gondolata tükrözi: „összességében hangsúlyosabb volt az előadásoknál a kirándulás informális része”. Sokak számára az együttlét legédesebb gyümölcse a különböző felekezetek és generációk közötti közeledés volt. Úgy látszik, hogy László Orsolya kezdő áhítatában elhangzott bátorítás halló fülekre talált. Vincze Ákos (negyedéves református hallgató) a közösséget a Krisztus testének tagjaihoz hasonlította, kiemelve, hogy a tanárok és diákok közötti, sokszor áthidalhatatlannak vélt hasadék „sikeresen áthidalódott az Isten magasztalása és Krisztus keresztje körül.” A résztvevők szerint ez az egység az asztalközösségben, a közös fürdőzésnél és a bibliaórákon vált teljessé. Ugyanakkor szintén lélekerősítőnek és közösségformálónak tartották a TH Band-del történő dicsőítő alkalmat is. Kacsó Emőke Ibolya (ötödéves református hallgató) megragadja, hogy: „talán először dicsőítettünk így, az egész Intézet, közösen.”

Mindemellett Széles László (negyedéves unitárius hallgató) által kihangosításra került az is, hogy „aki értelmesen akarta az ottlétet kihasználni, az meg tudta tenni.” Ezt erősíti Bagoly Péter (másodéves református hallgató) meglátása is, aki úgy véli, hogy Járay Márton előadása rávilágította arra, hogy „a tudatosság és a rendszeresség a lelki egészség megőrzése terén vitális fontosságú a lelkipásztor életében”. A szakmai programot illetően Lukács Vilmos István keddi interaktív előadását többen is üdítőnek találták. Kacsó Emőke Ibolya (ötödéves református hallgató) kifejezetten elgondolkodtatónak tartja, hogy a játékos módszertan akár az idősebb generációk körében is alkalmazható lenne.

Mindenesetre az igények figyelembevétele, a szellősebb időbeosztás, a lelki- és közösségépítő tevékenységek testet öltése mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a megjelentek gazdagabban térhessenek haza - ahogyan ezt Parajdi Boróka (elsőéves református hallgató) is kifejezésre juttatta – „tudásban és lelki értelemben egyaránt”.

Az összességében kedvező visszajelzések mellett néhány, a jövőbeni szervezést segítő észrevétel is megfogalmazódott. Több résztvevő jelezte, hogy a földrajzi távolság okán megfontolandó lehet a helyszínválasztás vagy az időkeret esetleges újragondolása. Továbbá szükség lenne még több bibliaórára és reflexióra.

Az idő relativitása Berekfürdőn is beigazolódott: a hétvége – Tunyogi Lehel (elsőéves református hallgató) szavaival élve – „úgy elszállt, mint a fecske.” A hallgatói közösség nevében mondhatom, hogy mindannyian hálával tekintünk vissza erre a három napra, bízva abban, hogy a közösen elvetett mag hosszú távon is gazdag gyümölcsöt terem majd Intézetünk közösségében és jövőbeli lelkipásztori szolgálatunkban, hogy - ahogy a hétfő esti áhítatban is hallhattuk - méltóképpen lehessünk a föld sója és a világ világossága.

A 2025-2026-os tanév első félévét lezáró Csendesnapok bebizonyították, hogy az Intézet három felekezetének egysége és a tanár-diák viszony elmélyítése olyan alapkövek, amelyekre a jövőben is érdemes építeni. Mindezért Istené legyen a dicsőség. Soli Deo Gloria!

Madaras Szilvia
(ötödéves református hallgató)