Amit hallottál és láttál is tőlem címmel került sor idén az V. Tavaszy-napokra 2026. március 23–24-én, Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. A konferencia ötödik kiadása mérföldkőnek, kis jubileumi ünnepélynek számított a megnyitóra érkező előadók, tanárok, teológiai hallgatók és a lelkipásztorok számára. Öt év – egy fél évtized. Nem olyan sok idő, gondolhatnánk, de ahhoz mégis elegendő, hogy kellő tisztelettel, elismeréssel tekintsünk vissza az évek során hagyománnyá érlelődött rendszeres teológiai találkozókra. De öt év elég arra is, hogy biztatóan és reménnyel nézzünk a jövőre, hiszen az elmúlt évek során felgyűlt tapasztalat, nem utolsó sorban pedig a konferenciát övező fokozott érdeklődés biztató jel nemcsak a rendszeres teológiai tárgykörben kutatásukat folytató teológusok számára, hanem a teológia iránt érdeklődők számára is.

Ez a fokozott érdeklődés volt tapasztalható az idei Tavaszy-napok nyitónapján, a díszterem előtti gyülekező résztvevők hangulatában, a folyosó zsongásában. Volt, aki a díszterem padjaiban ülve már a programfüzetbe merült, mások az előadói kitűzőt tűzték ki éppen, vagy a könyvstandon levő könyvekre vetettek egy futó pillantást, amíg a konferencia elkezdődne, legtöbben pedig a találkozásoknak örültek. A folyosói oldott hangulat a díszterembe is beszüremlett, hogy a fel-felbukkanó bakikat feledtesse, a gyorsan pergő perceket lassítsa, vagy a technikai malőrök láttán derűt, mosolyt csaljon az arcokra. Így már a konferencia legelején megtalálhatták a résztvevők a közös hangot, egyetértve a Tavaszy-napokot megnyitó Visky S. Béla megjegyzésével: nem ezen az apró hibákon múlnak a legfontosabb dolgok, de még a konferencia sikere sem. Sokkal inkább az a belső lelkület a hordozója, amely a tudomány- és ige-morzsák összegyűjtésére a konferencia minden résztvevőjét a „fohászati kombinátba” hozta – amint erre az egykori találó szóösszetételre Püsök Sarolta emlékeztetett.

A tavalyi, IV. Tavaszy-napok konferenciakötet ismertetését követően Kovács Sándor rektor a konferenciát mint „tájékozódási pontot” méltatta, amely nemcsak a tavasz beköszöntét jelzi most már minden évben, hanem valódi útmutató kíván lenni a társadalmi folyamatok, jelenségek, technikai kihívások teológiai megítélésében. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem részéről Kovács Krisztián a rendszeres teológia széles merítési lehetőségéről beszélt, valamint a konferencia közegyházi életben betöltött szerepéről, lehetőségeiről.

Kolumbán Vilmos József püspök a Zsolt 119,105 fényében hangsúlyozta a tanulás mindenkori fontosságát és felelősségét. A bibliai alapokon nyugvó tudás mint Isten világossága és mécsese nem csupán kiegészítője a tudományos ismeretnek, hanem annak igazi megvilágítója, értelemadója. Az igei hozzáállás nemcsak a konferencián elhangzó előadásokra alkalmazandó, hanem a mindenkori tanulmányokat, kutatásokat meghatározó „szent” feltételként is érvényesül. Ez az alázatos magatartás tükröződött Juhász Tamás, Teológiánk egykori tanárának életútján is. A 80 éves emeritus professzort – csendes tiltakozása ellenére is – Visky Béla méltatta néhány gondolatban, majd egy kisvideóban holland testvérek és Hermán János köszöntötte az ünnepeltet, felidézve a holland-erdélyi kapcsolatok legemlékezetesebb pillanatait. Juhász Tamásnak a generációkra gyakorolt hatásáról sokat lehetett volna beszélni, de ehelyett Visky Béla a Kicsoda az ember? c. tanulmányát idézte, mely szerint a mindenkori tanítványnak, teológusnak és lelkipásztornak a következő négy erényt érdemes megfontolnia: legyen mindig álmélkodó, jámbor, erkölcsileg igényes és messze néző. Az idézett tanulmány felhívása egybecsengett az emeritus professzor köszönőbeszédében a hallgatóságnak megfogalmazott tanácsával, felidézve azt a levelet, melyet egykor nagyapja, Tavaszy Sándor fogalmazott meg unokáinak: „Ragaszkodjanak az édesanyjukhoz, ennek mind a négy értelmében: elsősorban szülőanyjukhoz, de ne szakadjanak el a szülőföldtől, szeressék és maradjanak meg anyanyelvük kötelékében, és legyenek az anyaszentegyház ölelő karjai között otthon és biztonságban.”

A konferencia megnyitójának egyik kiemelkedő momentuma Fekete Károly püspök könyvbemutatója volt, melyet Kiss Jenő, intézetünk tanára ismertetett. A Krisztussal szolgálni mindenben c. tanulmánykötet a két világháború közötti klasszikus református teológia folytatásaként, tovább gondolásaként értelmezhető, amely minden gyakorló lelkipásztor számára ajánlott, hasznos olvasmány lehet, amint erre Kolumbán József Vilmos püspök is felhívta a figyelmet. A plenáris program utolsó mozzanataként Fekete Károly előadása hangzott Soli Deo Gloria – Isten dicsősége az egyház és világ kapcsolatában címmel. A püspök figyelmeztetett, hogy a sokszor reflektálatlanul idézett reformátori felismerés mögött mély teológiai üzenet rejlik. A Barmeni Teológiai Nyilatkozatra, valamint Karl Barth, Vályi-Nagy Ervin és Amandus Polanus von Polendorf teológiájára felfűzött előadás gondolatmenete Isten dicsőségének a felelősségteljes és örömteli hirdetésére buzdított az egyházban és a világban egyaránt.

Az előadások hagyományos módon két párhuzamos szekcióban zajlottak a Bethlen-teremben és az 5-ös tanteremben. Már az első nap is beigazolódott a rendszeres teológia széles merítése a témák sokszínűsége, változatossága révén. Az előadások középpontjában olyan közismert teológusok álltak, mint Dietrich Bonhoeffer, Helmut Thielicke, Wolf Krötke vagy Karl Barth. A tárgyalt témák tekintetében sem volt hiány a változatosságban. Az előadók által megszólaltatott kérdések számos olyan területre fókuszáltak, amelyek nem maradhatnak (rendszeres) teológiai reflexió nélkül – így hallhattunk referálást a teológia és művészet kapcsolatáról, egyház és állam viszonyáról, a posztszekuláris társadalom kihívásairól, vallási magatartásformákról, a média szerepéről és nem utolsó sorban a mesterséges intelligencia jelenségéről. Emellett viszont olyan előadások is elhangzottak, amelyek úgymond befele fordulva, a saját teológiai habitusunkra és egyházunkra reflektáltak: az elhívás (vocatio) kérdése, a kiengesztelés teológiája és az identitás viszonya, a református episztemológia kérdései, a népegyház dilemmái, valamint az erkölcsteológia aktualitása. A szekcióülések intenzitását, valóságos „agytornáját” a díszteremben felhangzó Schubert művek romantikus könnyedsége enyhítette Sógor Dénes előadásában. Az első nap, szintén hagyományos módon állófogadással és kötetlen együttléttel zárult a teológia étkezdéjében.

A Tavaszy-napok második napján sem lankadt az érdeklődés az előadások iránt. A nyitóáhítatot követően tovább folytatódtak párhuzamosan az előadások az előző naphoz hasonló sokrétű témakörökben. Ezúttal sem volt hiány a legismertebb teológusok tanaihoz való kapcsolódásban: Karl Barth, Abraham Kuyper, Dorothe Sölle, hogy csak a legismertebbeket említsük. A teológiai reflexió a megszólaltatott témakörökben szintén a program jelentős részét képezte: az előadások segítettek újra gondolni a romakérdést, a Heidelbergi Káté aktualitását, a szupervízió nélkülözhetetlenségét, a lelkipásztori elhívatást, a függőségeket, az imádság gyakorlatát, illetve a „nyugalomnapot” a hiperkonnektivitás korában. A második napnak is egyik „visszatérő motívuma” a mesterséges intelligencia volt, amely nemcsak számos előadás tematikáját határozta meg, de a diszkussziók során is folyamatosan felmerült. Talán nem hiábavaló kiemelni ezt a tendenciát akkor, amikor talán úgy éreznénk, hogy már túl sokat hallottunk róla, túl érintettek, bevontak és „behálózottak” vagyunk, mert a teológiának, és különösen a rendszeres teológiának feladata, pontosabban óriási kihívása, hogy érdemben megszólaljon a témában, vagyis az ige fényében világítsa meg a mesterséges intelligencia kérdéskörét.

A konferencia záróakkordjára a díszteremben került sor. Visky Béla Órigenész teodíceájáról tartott előadásában nemcsak az egyházatya legfőbb teológiai súlypontjait idézte, de arra is rámutatott, hogy az olykor „haszontalannak”, túlságosan elvontnak tűnő témák kutatása termékeny lehet a teológiai gondolkodásra. A záró áhítatban Benkő Tímea foglalta össze a Tavaszy-napok lényegét: ellentétben a legtöbb konferenciával, amelyen főként tudásban, információkban gazdagodhatnak a résztvevők, a Tavaszy-napok azzal a többlettel is rendelkezik, hogy itt a tudományokban, az előadásokban Isten igéje is megszólal. Isten gazdag áldása, hogy mindezt az idei napokon is mindannyian láthattuk és hallhattuk.

Bacsó István