Vladimir Jankélévitch, három évtizeden keresztül a Sorbonne morálfilozófusa (1951—1979), az ateista egzisztencializmustól áthatott Párizsban meglepő módon Istenről beszél. Az orosz zsidó családból származó francia gondolkodó a mózesi örökség, a klasszikus görög bölcsesség, az egyházatyák és a modern orosz vallásfilozófiai irányzatok sajátos ötvözetét jeleníti meg gondolkodásában. Istenképe sokkal inkább Plotinoszé, semmint Ábrahámé, Izsáké vagy Jákóbé. Morálfilozófiája ugyanakkor elképzelhetetlen a Názáreti Jézus, Pál vagy János apostol tanítása nélkül.
Vladimir Jankélévitch
Lehet-e köze a XX. század második felében a Sorbonne morálfilozófusának a reformáció egyik szellemi atyjához, Kálvinhoz? Földrajzilag mindenképpen, hisz volt úgy, hogy ugyanazokat az utcákat rótták, és az sem mellékes, hogy egy nyelvet beszéltek - mindezt persze négyszáz esztendő távlatában.
Az életvédelem etikai parancsának az emberi létezés minden szintjére ki kell terjednie. A környezetvédelem és a bioetika a humán egzisztencia alapvető biológiai feltételeinek a megőrzéséért harcol. Az ember azonban az a lény, aki több mint az őt hordozó természeti környezet és biológiai tenyésztalaj. Az élet ezen alapvető feltételeire vonatkozó kérdések mellett, ugyanilyen nyomatékkal kell az e keretek között kibontakozó élet emberi minőségére is rákérdeznie.
Az emlékezetkultúra nyugati kibontakozása nem holmi szellemi fényűzés, hanem törvényszerű válasz a második világháborút követő évtizedek görcsös némaságára. Ennek jelentkezése a magyar szellemi és egyházi élet keretein belül a kommunizmus évtizedeit követően ugyanígy szükségszerű. E két történelmi tapasztalat közös nevezője pedig maga az ember, az “egyedüli példány”, akinek a világosság és sötétség morális egymásnak feszülése éppoly elemi tapasztalata, mint ezek fizikai valósága.
Az életvédelem etikai parancsának az emberi létezés minden szintjére ki kell terjednie. A környezetvédelem és a bioetika a humán egzisztencia alapvető biológiai
feltételeinek a megőrzéséért harcol. Az ember azonban az a lény, aki több mint az őt hordozó természeti környezet és biológiai tenyésztalaj. Az élet ezen alapvető
feltételeire vonatkozó kérdések mellett ugyanilyen nyomatékkal kell az e keretekk özött kibontakozó élet emberi minőségére is rákérdeznie. Ily módon az ember
Vladimir Jankélévitch személyében és gondolkodásában annak a három nagy tradíciófolyamnak az ötvözetét jeleníti meg, amely két évezreden keresztül meghatározta Európa szellemi identitását: a zsidó, a görög és a keresztény örökség szerves egységet alkot gondolatvilágában. Nemzedéktársaival – Emmanuel Lévinasszal, Paul Ricoeurrel és másokkal – a 20.
2018-ban jött létre intézményközi együttműködés a Baseli Független Teológiai Főiskola és a Protestáns Teológiai Intézet között. Az együttműködési program keretében 2022. májusában Visky Béla, intézetünk professzora tartott előadást a svájci intézményben. Előadásában V. Jankélévitch megbocsátásról írt esszéjéről értekezett.
Dr. Visky S. Béla teológiai tanár, szakíró, egyetemi professzor fordításában jelent meg Vladimir Jankélévitch két könyve: A megbocsátás és Az elévülhetetlen vétek című művei, valamint bemutatták Dietrich Bonhoeffer: Etika című javított kiadást és Visky S. Béla: Megtartó ismeret című művének második átdolgozott kiadását a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben június 24-én.
A fordításokról és a Megtartó ismeret című művéről beszélgettünk Visky S. Bélával.
Riporter: Bálint Enikő
• Vladimir Jankélévitch: A megbocsátás. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította, előszóval és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár
• Vladimir Jankélévitch: Az elévülhetetlen vétek. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2021. Fordította és jegyzetekkel ellátta: Visky S. Béla.
Bemutatja: Dr. Ungvári-Zrínyi Imre, BBTE Magyar Filozófiai Intézet, Kolozsvár
„...az indokolt felmentés csakis a menthetőt menti fel, míg az indok nélküli bocsánat azt bocsátja meg, ami menthetetlen – ez a sajátossága. Mert éppen a menthetetlen az, ami nem megbocsáthatatlan; és ami érthetetlen, az sem megbocsáthatatlan.
Oldalak
- 1
- 2
- 3
- 4
- következő ›
- utolsó »
