Pál nem hermeneutikai vákuumban értelmezte az Írásokat, hanem szervesen betagolódott korának élő Szentírás-hagyományába. A Szentírás nemcsak az írott szót jelentette, hanem mindig az értelmezett szót is, így az izraeliták hite nemcsak sziklára épült, hanem mindnyájan „a lelki kősziklából ittak” (1Kor 10,4). Szinte irigykedve tekinthetünk vissza akárcsak egyetlen nemzedékkel korábbra, amikor például E. P.