1929-től kezdődően Ras Schamra, Ras Ibn Hani, azaz az ókori Ugarit területéről olyan agyagtáblákat ástak elő, amely az ÓSZ-ből ismert istenekkel kapcsolatosan örökített meg rituálékat, mítoszokat, eposzokat tartalmaztak. Baál, Él, Asera, Mót és a többiek hirtelen megelevenedtek saját kontextusukban, és bepillantást nyerhettünk egy nem izráeli valláson belüli dinamikájukba. Míg angol és német nyelvterületen a szövegek vallástörténeti háttérként való használata mindmáig egy bevett gyakorlat, addig magyar nyelvterületen ez még mindig eléggé esetleges. A kutatás egyrészt a szövegek tanulmányozása által felvetett kérdések egy-egy részletét kívánja megvilágítani és a nagyközönség elé tárni, másrészt a magyar olvasókat szeretné az ÓSZ és Ugarit kapcsolatába bevezetni.