A próféta felméri a károkat, megállapítja a személyes felelősséget, és hangot ad annak a reménységnek is, hogy a nép tanulni fog ebből a nyomorúságból és a jövő másképp alakul, mint a véres jelen.

Először is a próféta emlékezik, rávilágit arra, hogy milyen fontos dolog EMLÉKEZNI. Elcsügged az én lelkem, hol voltunk s hova jutottunk, mennyi mindent elvesztettünk. Lényeges ez a visszaemlékezés, de nem szabad itt megrekedni. Mi általában csak a dicső múltat sírjuk vissza. De az emlékezésnek van egy olyan szerepe is, hogy felidézzük nemcsak azt, amit elvesztettünk, hanem azt az állapotot, hogy amikor még megvolt az a valami, ami lehet akár az Istennel való kapcsolatunk, közösségünk is, akkor mi történt másképp az életünkben.

Ez az emlékezés reménységet szül. Nemcsak emlékezni kell, hanem REMÉNYKEDNI is abban, hogy kegyelmes az Úr, mert megtartott. Nem fogyott el irgalma. Esélyt ad az újrakezdésre, a város, a templom újjáépítésére. Úgy ahogy tudjuk, hogy ez Nehémiás és Ezsdrás idejében be is következett. Nem a magunk erejében, ügyeskedésében bízva, hanem abban, hogy Isten csodálatosan fel tud hasznáni bennünket az ő országának építésében, a most még romokban heverő város, templom, egyház újjáépítésében.

Emlékezni és reménykedni és mindezt várakozva tenni. VÁRAKOZNI a Biblia tanítása szerint először is egy belső történés, önvizsgálat. Keresni és csendben várni, a kettő kiegészíti egymást. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Erőt merítve az emlékezésből, abból az állapotból, amikor még éreztük egymás és Isten közelségét, megvizsgálva azt, hogy mi az akadálya ennek, hogy ez az állapot, ez az éltető közösség visszaálljon. A várakozásban merítsünk erőt abból, hogy a bűnét megbánó embernek Isten erőt ad, nemcsak a bűne meglátásához és bevallásához, hanem az újrakezdéshez, az építkezéshez is.

Köszönjük, hogy fogadjátok ünnepi legátusainkat. Áldott ünnepet kívánok!

Kolozsvárt, 2022 karácsonyán
a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának nevében

Sógor Árpád ifjúsági lelkész