Istenek alkoholfogyasztási szokásai az ókori Mediterráneum és Közel-Kelet mítoszaiban

A projekt
Az ókori vallások egy eddig kevéssé tematizált, ám rendkívül sokatmondó dimenzióját vizsgálja ez az induló kutatási projekt: az istenségek alkoholfogyasztását és mámorát a mitikus elbeszélésekben. A kutatás fókuszában nem az emberi — rituális vagy profán — alkoholfogyasztás áll, hanem maguk az isteni alakok: mikor, milyen mértékben, milyen alkalomból és milyen következményekkel fogyasztanak szeszes italt az ókori szövegekben?
A kérdés messze nem anekdotikus. Az isteni részegség motívuma az ókori Közel-Kelet és a Mediterráneum vallásaiban visszatérően megjelenik, és az isteni antropomorfizmus, a hatalom, a testiség és a transzcendencia kérdéseit egyaránt érinti.

Kutatási kérdések
A projekt központi kérdése: hogyan tükrözi az istenek részegsége az emberi fizikai valóság isteni szintre emelését, és hol húzódnak a kontroll és az önkívület határai az isteni szférában? Ezen belül a kutatás vizsgálja az isteni mámor elbeszélői funkcióit (kozmikus fenyegetés, komikus jelenet, hatalmi válság), az istenek közötti lakomák társadalmi és politikai mintázatait, valamint a részeg isten motívumának polemikus átvételeit és teológiai transzformációit a bibliai hagyományban.

Forráskorpusz
A vizsgálat sémi és indoeurópai nyelvű szöveghagyományokat egyaránt felölel:
Sumer: Inanna és Enki — az isteni mámor mint a hatalom megszerzésének alkalma
Ugariti: Él lakomája (KTU 1.114) — az ókori Közel-Kelet egyetlen fennmaradt szövege, amelyben egy főisten narratív részletességgel lerészegedik; a projekt egyik kiemelt forrása
Babiloni: Enūma eliš — a győzelmi lakoma és az istenek közötti ivás hatalmi dinamikája
Hettita: Illujanka-mítosz — az isteni vendégség és a csel
Egyiptomi: Hathor pusztításának mítosza — az isteni vérszomj fékezése sörrel
Görög-római: Dionüszosz/Bacchus — az isteni mámor mint kultikus és kozmikus elv

A kutatás külön kitér a bibliai szövegek azon rétegeire, amelyekben az alkohol az isteni cselekvés eszközeként jelenik meg. E szövegek két eltérő logikát követnek. Egyfelől megjelenik az alvásból felriadó, boritalhoz hasonlított Isten motívuma (Zsolt 78,65), amely analógia az ugariti hagyomány ismeretében nyer teljesebb értelmet. Másfelől a prófétai és zsoltárirodalom „harag kelyhe" motívuma (Jer 25,15–29; Zsolt 75,9) egy alapvetően más szerkezetet mutat: itt az istenség nem iszik, hanem itat — a mámor az ítélet eszköze, nem az isteni állapot leírása.

Módszertan
A projekt a szövegközeli filológiai elemzést tágabb vallástörténeti kontextusba helyezi. Az egyes szövegek részletes nyelvi-narratológiai vizsgálata mellett a kutatás komparatív perspektívában vizsgálja a hatalom, a testiség és a transzcendencia összefüggéseit a különböző vallási hagyományokban.

Várható eredmények és disszemináció
A projekt első részeredményeit konferenciaelőadások formájában tervezem bemutatni (Magyar Hebraisztikai Társaság Schweitzer Lectures sorozata; Magyar Ókortudományi Konferencia). A kutatás távlatibb célja a megjelölt téma szisztematikus feldolgozása, amely új szempontokkal gazdagíthatja az ókori teológiai képzetalkotásról — különösen az isteni test, a kozmikus hatalom és az antropomorfizmus kérdéseiről — alkotott tudásunkat.