Gyermekkoromban, ha valami csínytevés volt az iskolában és ezt közülünk valaki jelentette a felsőbb hatóságnak, akkor arra azt mondtuk, hogy „Árulkodó Júdás, kapsz egy kotlós tojást”. Sokáig nem is értettem, hogy hogyan került a Szentírásba egy ilyen levél, aminek Júdás a szerzője. De nyilván ez a Júdás nem az a Júdás, aki elárulta Jézust, hanem az írásmagyarázók szerint Jézusnak testvére Jakabbal együtt. Hosszabb tanulmányokat írtak a levél szerzőségének a kérdéséről, mint amilyen hosszú maga a levél, hogy ki is volt ez a Júdás, mikor is íródott ez a levél. Miért olyan fontos ez? A szerzőség kérdése? Egy levélnek általában van egy címzettje, egy küldője és ezek nyilvánvalóvá válnak még mielőtt tudnánk azt, hogy egyáltalán mi az üzenet. Ha valaki névtelenül küldi el a levelét, az azt jelenti, hogy nem vállalja a véleményét. Van neki igen határozott véleménye, de nem meri szemtől szembe elmondani. Sok ilyen ember van. Egyszerűbb, kényelmesebb így jól odavágni a mondanivalónkat, keserűségünket, bánatunkat a másik fejéhez.

Két hónappal ezelőtt kaptam egy névtelen levelet, amit egy református lelkipásztor írt, ennyi volt az aláírás. Leírta fájdalmát a Teológiával kapcsolatosan. Elküldte a tanároknak és nekem is. Én akkor este válaszoltam is rá. Néhány nappal ezelőtt kaptam egy újabb néhány sort az akkori válaszomra, aminek a lényege az volt, hogy ő nem akar beszélgetni, párbeszédet folytatni, ő csak el akarta mondani azt, ami őt bántja a Teológiával kapcsolatosan, ami miatt ő megbotránkozott, a többi a mi felelősségünk.

Gyéresen, ahol felnőttem, volt egy öreg néni, aki rendszeresen eljött a parókiára és panaszkodott Édesapámnak és az volt a szavajárása, hogy Tiszteletes úr én nem azért mondom, csak úgy mondom. A panaszáradatot vagy egyszerűen a véleményét bizonyos dolgokról időnként megszakította egy-egy ilyen szela-szerű betoldással: Nem azért mondom, csak úgy mondom.

Júdás nem azért mondja, hogy csak úgy mondja, hanem azért, hogy épüljünk belőle. Szerintem Júdás levelét olvasva egy mintát kapunk arról, hogy hogyan kell megfogalmazzuk a mondanivalónkat, amikor nemszeretem dolgokról kell beszélnünk, amikor intést kell mondanunk, amikor rá kell világítanunk helytelen életmódra, istentelen magatartásra.
Van olyan lelkész, akinek könnyebben megy ez a stílus, dörgedelmes szavakkal, az Úr segítségével ítéletet hirdetni és megtérésre szólítani a hallgatóságot. Megvallom őszintén, hogy ez nekem eddig nem nagyon jött be. Van egy kedves kis történetem is arról, hogy amikor a lányomnak nagyon szigorúan elmondtam, hogy ezt és ezt nem szabad és többet ilyet soha, akkor nagyon kedvesen a végén megkérdezte, hogy Apa te most szidsz engem?

Júdás, miután beazonosította magát, Jézus Krisztus szolgája, Jakab testvére, ezzel mintegy beütötte a PIN-kódot és beléphetett az elhívottak közösségébe. Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen. Valóban mind a háromra szükség van ahhoz, hogy elviselhessék és elhordozhassák mindazt, amit ezután fognak hallani.

Nagyon sokszor, amikor egy intést fogalmaznak meg irányunkba, akkor az első ösztönös reakció az, hogy támadásnak fogjuk fel azt és védekezni kezdünk, majd ellentámadásba lendülünk. Szükség van irgalomra, hogy az Úristen könyörüljön rajtunk, irgalmazzon nekünk, ne büntessen bűneink miatt, szükség van békességre, hogy ne lobbanjunk haragra, ne kapjuk fel a vizet és szükség van szeretetre bőségesen, hogy ne a támadó szándékot lássuk, hanem az értünk aggódó testvért.

Szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam. Júdás ószövetségi történeteket és eseményeket elevenít fel és azok kapcsán elmondja a jelenkori bűnöket, tévelygéseket.

Óv a gonosz ámítóktól. Gonosz ámítók, hamis tanítók voltak, vannak és lesznek. Újratermelődnek. Nem világosak a határok, van, amikor mi csúszunk bele ebbe a szerepkörbe, amikor ámítjuk magunkat is. Amikor áltatjuk magunkat, hogy minden rendben.

Belopóztak közétek bizonyos emberek, istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják. Nem föltétlen szavakkal, hanem azzal, ahogy élnek. Assisi Szent Ferenc: Hirdesd az evangéliumot és ha kell használj szavakat is! Be kell vallanunk, hogy ennél a fejezetnél sokszor csúfosan elbukunk. Júdás felsorolja az egykori és a jelenkori bűnöket. Nem az Úristennek árulkodik, hanem a gyülekezetet akarja ráébreszteni arra, hol is tartanak. Isten nem azért kérdezte, Ádám hol vagy, mintha ő nem tudta volna, hanem azért, hogy Ádám ébredjen rá arra, hova jutott, milyen messzire került Istentől.

A hitért tusakodni kell. Igaz, hogy a hitet ajándékba kapjuk, ránk bízatott, de meg kell küzdjünk a hitért. Mivel Júdás következetesen használja ezt a módszert, hogy a régi történetek kapcsán az akkori jelenkor bűneiről beszél, némi tusakodás után megpróbálom én is ezt a módszert követni, anélkül, hogy a felolvasott igét versenként magyarázzam.

Látnunk kell azt, hogy minden elhallgatott és továbbra is folytatott egyéni bűn a mi egyedüli uralkodónk és Urunk, Jézus Krisztus megtagadásához vezet és kollektív, közösségi bűnné alakul. Vétkesek közt cinkos, aki néma.
Jaj nekünk, mert sokszor hiteltelen a mi beszédünk, csak szájjal teszünk vallást a hitre, de cselekedeteinkkel nem támasztjuk alá azokat.

Jaj nekünk, mert szó nélkül hagyjuk azt, hogy közöttünk így éljenek emberek, és nem merjük meginteni őket, nehogy aztán forduljon a kocka és valamilyen rejtett bűnünk felszínre kerüljön és mi kell a szégyenpadra üljünk.
Jaj nekünk, mert közöttünk vannak olyanok, akik nem hisznek, vagy más urat hatalmasabbnak tartanak Jézus Krisztusnál.
Jaj nekünk, mert a tiszta evangéliumot keverjük különböző kétes értékű tanításokkal.
Jaj nekünk, mert mi magunk is elhisszük azt, hogy a pénz hatalmas úr és megtűrjük azt, hogy egyesek a szimónia bűnébe essenek.
Jaj nekünk, mert elnézzük, hogy nem tartja mindenki lelkiismereti kötelességének az istentiszteleti alkalmak látogatását.
Jaj nekünk, mert megtűrjük, hogy van aki csalással vagy érdemtelenül szerez jó jegyet, más prédikációját tölti le, ahelyett hogy ő tusakodjon az igével.
Jaj nekünk, mert a gátlástalan törtetést ambíciónak nevezzük és a tesze-toszaságot alázatnak.
Jaj nekünk, mert oda jutottunk, hogy szobatárs teológusok egymással számítógépen játszanak, ahelyett, hogy egymással, szemtől szemben beszélgetnének, játszanának.
Jaj nekünk, mert engedünk úgy végezni embereket, hogy csak a szükséges minimumot, a kötelességüket teljesítsék, bezárkózhatnak szobájukba és nem veszik ki részüket a közösségi életből.
Jaj nekünk, mert hagyjuk azt, hogy felsőbb évesek basáskodjanak az alsóbb évesekkel és megalázzák őket emberi mivoltukban, annak címszója alatt, hogy ez csak nevelés, amin mi is átestünk.
Jaj nekünk, mert szemet húnyunk afelett, hogy van, aki részegen gázol bele mások lelkivilágába és ezt mentő körülménynek gondoljuk, hogy józanon biztos nem tenne ilyet.
Jaj nekünk, mert megtűrjük az erkölcstelen életmódot, a hazugságot, a paráznaságot, a tolvajlást a Teológián.
Jaj nekünk, mert megengedjük a pletykálkodás, rágalmazás bűnét és úgy beszélünk valakiről, hogy az nincs jelen.
Jaj nekünk, mert sokszor ezt Istennel tesszük, beszélünk róla, de kizárjuk életünkből, nem imádkozunk hozzá, nem hívjuk segítségül, nem hallgatunk szavára.
Jaj nekünk, mert megtűrjük azt, hogy emberek haragban éljenek itt az Intézet falain belül és beletörődünk abba, hogy éveken keresztül sértődötten elforduljanak egymástól.
Jaj nekünk, mert megelégszünk a középszerűséggel és nem háborodunk fel, ha valaki elássa tálentumait és nem bátorítjuk arra, hogy kamatoztassa azokat.
Jaj nekünk!
Jaj nekünk, mert ez a sok ellentmondás és bűn, szennyfoltként ott van életünkben.

Ti azonban szeretteim emlékezzetek azokra a beszédekre, amelyeket az apostolok, Isten küldöttei mondottak. Ti azonban szeretteim próbáljatok meg szemben úszni az árral. Nem könnyű, hiszen azt mondják, de hát mindenki ezt csinálja, miért pont én legyek a különc. A befejező intésben van egy felsorolás, amiben szerintem nincs időrendi sorrend, hanem fordított sorrendben is olvasható, értelmezhető, a lényeg az, hogy minden részében megéljük Isten szavát: szeretteim épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre.

Könyörüljetek azokon, akik kételkednek, mentsétek meg őket kiragadva a tűzből. Nagyon szép és sokatmondó kép. Nem lemondani a kételkedőkről, hanem akár a tűzbe is értük menni. Akár annak árán is, hogy megégetjük magunkat, próbáljuk megmenteni őket. Nem elég az, hogy én elmondom és felsorolom a hibákat, bűnöket és azzal, hogy én uff beszéltem, letudtam a felelősségemet.

Az ámító tanító, ha megtér, akkor nagyon könnyen beleragadhat az igazmondó próféta szerepébe, aki lehet, hogy valamikor tévelygett, de most már világosan látja a életének hibáit és még tisztábban a többi ember jelenkori bűnét.
Az utolsó versek őriznek meg minket ettől a veszélytől, hogy nehogy azt gondoljuk, mi különbek vagyunk másoknál, azoknál, akiket olyan könnyen leírnánk. Ugyanúgy rászorulunk az egyetlen üdvözítő Istenre, aki megőrizhet minket a botlástól.

Dicsőség, fenség, erő és hatalom neki. Ámen