Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal.1 Ján 2,3

A természetben bizonyos törvények szerint történnek az események. Egyfajta törvényszerűség van a dolgok mélyén. Ezt még egy hitetlen ember is kénytelen belátni. A víznek megvan a maga kör-forgása a természetben. Az égből csapadékként aláhull, megnedvesíti a földet, feloldja az ásványi sókat, eljuttatja a növényekbe, szomját oltja vele az állat, megteremti az élet feltételét az embernek, majd elpárolog és újból csapadék lesz belőle. Ha ez a láncolat valahol megszakadna, eltűnne az élet a földről, mi magunk is meghalnánk.

Igénkben is egy ilyenfajta körforgásról van szó. Hallunk és látunk – hirdetjük – közösség ve-lünk és Istennel. És ez így folytatódik tovább. Ha valahol megszakad ez a körforgás, akkor megha-lunk. Még ha élünk is fizikailag, már a halál állapotában vagyunk. Ha úgy érezzük, hogy kívül va-gyunk ebből az áldott körforgásból, hogy vagy hol kapcsolódhatunk be ebbe a láncba?

Úgy gondolom, hogy sokkal komolyabban kell vegyük, nagyobb hangsúlyt kell fektessünk a keresztyén ember hármas tisztségéből a papi tisztségre. A prófétait gyakoroljuk, mert úton-útfélen tanítunk, sokszor másokat kioktatunk, a királyit is gyakoroljuk, viaskodunk magunkkal vagy má-sokkal, akiket gonosznak nevezünk és uralkodni szeretnénk felettük. A papi tisztségünk feladata az, hogy magamat élő hálaáldozatul adjam. Áldozat és áldás összefüggnek. Áldozatot hozunk valami-ért, valaminek az érdekében. Az áldásosztás, az viszont mintha megfogyatkozott volna életünkben. Áldásosztó papokká kell lennünk. Mi is az áldás? Meglátni Isten jelenlétét életünkben. Felismerni az ő hatalmát, akaratát, keze nyomát életünkben és ezt a felismerést elmondani másoknak. Ezt felis-merni a mindennapjainkban ez jelenti az áldást.

És hiszem azt is, hogy át lehet élni az igehirdetés csodáját is, amikor a betanult prédikációt, Is-ten Szentlelke elviszi az emberek lelkébe. És jóllehet nem tudtuk úgy elmondani, ahogy szerettük volna, olyan tűzzel, olyan hévvel, de néhány visszajelzésből következtethetünk arra, hogy az Ige célba talált. És akkor máris benne vagyunk ebben az áldott körforgásban. De lehet az, hogy ezután jobban odafigyelünk a közösség ápolására és itt éljük meg azt, hogy egymás hite által is lehet épülni.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok nektek áldott ünnepet, örömteli együttlétet a családban, a gyülekezetben, és hálásan köszönjük, hogy diákjainkat ünnepi legátusként fogadjátok.

Kolozsvárt, 2016 húsvétján

a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanári karának nevében
Sógor Árpád
ifjúsági lelkész