A könyörülő Úrról festett portré meghatározó vonása Máté Jézusról szóló beszámolójának. A Mt 8,1–15 éppen ezt az alapgondolatot villantja fel elsőként az evangéliumi elbeszélések sorában, hogy egyértelművé tegye: aki hatalommal tanít Isten akaratára, és aki ezt a hatalmat kézzelfoghatóvá is teszi gyógyító tettei-ben, nos ez a Jézus, a könyörülő Úr, Isten mennyei uralmának letéteményese az emberek között. Mindezt Máté úgy juttatja kifejezésre, hogy gondosan elkerüli, hogy a Jézus könyörülő jóindulatára konkrét fogalommal utaljon. Még ott sem él a kínálkozó lehetőséggel, ahol természetes módon követhetné forrása szóhasználatát. Inkább eltekint attól, talán azért, nehogy olvasói a Jézus irgalmasságának megnyilvánulását egyetlen konkrét egyéni gyógyítási esetre korlátozzák. E szakasznak éppen ez a fő jellegzetessége a Jézus könyörületét központba állító elbeszélő egységek között. Jelen munkánkban a Máté szerinti történetmondásnak erre a kevéssé értékelt sajátosságára kívánjuk ráirányítani a figyelmet, amely megmagyarázhatja azt is, hogy miért éppen ebben a sorrendben, és miért a rá oly jellemző, általánosan megfigyelt szerkesztői változtatásokkal közli az evangélista e három gyógyítástörténetet a Jézus tetteiről szóló beszámolója elején.

Lásd: https://repo.proteo.hu/publication/5837