Ferencz József unitárius püspök (1876-1928) teológiai munkássága szemlélteti az unitárius teológiának a 19. század második felében és a 20. század első felében történő megújhodását, amelynek fáradhatatlan, elméleti és gyakorlati teológusa volt. Ennek érdekében, a kötet azt a szellemtörténeti hatást is igyekezett bemutatni, amely általában jellemezte ezt a korszakot, amikor az elinduló tudományos bibliakutatás eredményei, valamint a teológiai, és a természettudományos szemlélet konfrontálódásából, a kereszténység mindkét irányulása: a szabadelvű és a dogmatikus levonta a megfelelő következtetéseit, és újraértelmezte teológiai álláspontját. Ebbe a szellemi áramlatba simult bele Ferencz József teológiája, sőt annak lelkes munkása volt, aki másokat is biztatott, bátorított. Ezért teológiájának „újrafelfedezése” és megszólaltatása, beleágyazva korába, nagyszerű értéket, és egyben tanulságot jelent napjaink unitárius és protestáns teológiája számára is. A kötet nyolc fejezetet tartalmaz, ezt követően a rövidítések jegyzéke, a gazdag forrásirodalom és a névmutató következik. A kötet tizenöt képmelléklettel zárul.