„A teljes Írás Istentől ihletett” – olvassuk a 2Tim 3,16-ban az Újszövetség summás megfogalmazott tanítását a Szentírás inspiráltságáról (lásd még 2Pt 1,20-21), s ez olyan hittétel, amelyet nemcsak a keresztyénség vallott, hanem Isten ószövetségi népe is. De miként jutott ez kifejezésre az ószövetség történeti elbeszéléseiben, a prófétai elhívástörténetekben, az íróprófétáknál vagy éppen a Septuaginta fordítása kapcsán, a qumráni közösségben, Josephus és Philón könyveiben, a rabbinikus irodalomban és az egyházatyák írásaiban?
Adorjáni Zoltán kutatási projektjei
|
2022 |
2021 - 2022 „Lukács evangéliumot írt a szó igazi értelmében: örömhírt Jézus Krisztusról” – írja Prőhle Károly a Lukács evangéliumához írt kommentárjának bevezetésében. Ezt juttatja kifejezésre e jól megszerkesztett evangélium első két fejezetének himnikus részei, közöttük az angyalok hatalmas seregének éneke is, akik még félelmetesebbek, mint az evangéliumot meghirdető angyal, viszont nem ítéletet végrehajtó hadként, hanem a mennyei istentisztelet kórusaként dicsőítik Isten, aki békességet teremt a földön. |
|
2021 Az Újszövetség kifejezetten a hitre jutott felnőttek megkereszteléséről beszél és egyetlen helyén sem olvasunk kimondottan arról, hogy meg kell keresztelni a kisgyermekeket; megemlíti azonban, hogy a ház urának megkeresztelkedésekor az egész háznép részesült a keresztségben. Így az újszövetségi iratok alapján nem lehet egyértelműen cáfolni vagy pedig igazolni az ősegyház gyermekkeresztség‐gyakorlatát. |
2021 - 2022 Vajon milyen háttere van a Lukács evangéliuma által lejegyzett születéstörténetnek? Miért fontos Lukács számára Augustus császár uralkodásának megemlítése és az angyali örömhír leírása. Van-e formai kapcsolat az ''evangélium'' és a császárkultuszban használt ''örömüzenet'' között? Mennyire követik, vagy képesek követni a fordítások az angyalkórus Lk 2,14-ben lejegyzett énekének formáját és tartalmát? |
 2019 Az 1916-ban született Nagy István Erdély egyik kiemelkedő lelkipásztora volt. Teológiai szemlélete azoknak a kolozsvári professzoroknak hatása alatt formálódott, akik már az 1920-as évek derekától a dialeikateológia szellemében oktattak a Kolozsvári Teológiai Fakultáson. Bázeli ösztöndíjasként Karl Bart, Eduard Thurneysen, Vischer Wilhelm Eduard, Ernst Stehelin, Oscar Cullmann, Karl Ludwig Schmidt előadásait és a kiemelkedő igehirdető, Walter Lüthi prédikációit hallgathatta, akiknek hatása meghatározta teológiai látásmódját és gyülekezeti szolgálatát. |
 2019 A Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítványa tervbe vette a Klaus Berger és Carsten Colpe által összeállított „Religionsgeschichtliches Textbuch zum Neuen Testament” (Göttingen–Zürich: Vandenhoek & Ruprecht 1987) vallástörténeti szöveggyűjtemény magyar nyelvre való fordítását. Klaus Berger és Carsten Colpe 1700 antik idézetet rendelt az Újszövetség szövegéhez, 700 hosszabb latin, görög, héber, arám, kopt és szír párhuzamot közölt német fordításban, de ezek mellett még számos felirat, illetve töredék német fordítását is. |
 2012 - 2015 Ábrahám testamentuma a szép számmal fennmaradt ószövetségi testamentum-műfajt egyik darabja, s akárcsak Jób testamentuma és József és Aszeneth története az egyiptomi zsidóság keretében született. Görög szövegének két változata maradt fenn: egy hosszabb és egy rövidebb, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban egymással. A testamentumnak nincs magyar fordítása, ezért a tudományos terv elsődlegesen az irat rövid változatának magyar fordítását célozza meg, és ehhez magyarázó jegyzetek fognak kapcsolódni. A jegyzetekkel elkészülő fordítás elé bevezető tanulmány is készül. |
 2009 - 2011 A téma megválasztása korábbi kutatásaim eredményeire (esszénus mozgalom, egyiptomi therapeuták és hatásuk környezetükre) épül és annak folytatása. Ugyanis Jób testamentuma egyiptomi eredetű és több tekintetben mutat hasonlóságot az Alexandria szomszédságában letelepedett esszénus therapeuták gondolkodásmódjával. Róluk Alexandriai Philón írt a De vita contemplativa című művében, amelyet korábban már magyarra fordítottam és kommentáltam (lásd: Alexandriai Philón: De vita contemplativa). |