A református és unitárius teológiai viták a reformáció korába nyúlnak vissza. A két teológiai álláspont markánsan elkülönült egymástól évszázadokon keresztül.1 Az unitárius teológia, amelynek egyik legjelesebb 19. századi alakja Simén Domokos kolozsvári teológiai tanár volt, hirtelen egy váratlan területről kap teológiai megerősítést.
Kovács Ábrahám
A teológiatörténet a keresztyén teológiai gondolkodás fejlődésének elemzésével foglalkozó, a rendszeres teológia és a történeti-teológia tárgykörök metszés pontját érintő tudományág. Történeti jellegét a gondolkodás fejlődésének időrendi tárgyalása, rendszeres teológiai jellegét pedig a tárgyalt témák dogmatikai jellege határozzák meg. A félév törzsanyagát a 18-19. századi keresztyén gondolkodás, a kialakult teológiai viták és az azokban részt vállaló teológusok gondolkodásának a bemutatása képezi.
A nem keresztyén tanítások számtalan formában érik el a gyülekezeteinket: a Jehova Tanúi, Adventisták, Mormonok téves tanításai mellett ott láthatjuk a populáris kultúrában (mozi, zene, művészet) a szinkretizmust. A kurzus arra törekszik, hogy egyrészt hitvalló válaszokat adjon a leggyakrabban felmerült kérdésekre, másrészt rámutasson milyen magatartással adhatunk választ az egyházi közösségeinkben (ifjúsági, bibliaóra, vasárnapi iskola) megjelenő kihívásra.
A Krisztusról szóló hitvallás egyrészt egybeköti a keresztyéneket, másrészt pedig elválasztja őket a tévtanítóktól, más vallásoktól és a világi ideológiáktól. Az előadás dogma- és teológiatörténeti ívben mutatja be a legjelentősebb teológiai gondolkodók véleményét a feltámadás és halhatatlanság kérdéséről.
