Az gyülekezeti közösséget foglalkoztató éppen időszerű kérdések mindig meghatározzák a keresztény gyülekezetek istentiszteleteit. A közösséget ért csapás idején a körülmények szülte sajátos istentiszteleti gyakorlat alakult ki és élt évszázadokon át Európa szerte, az úgynevezett bűnbánati és könyörgő napokon tartott istentiszteletek.
Benkő Timea
A Járosi Andor köré tömörülő erdélyi evangélikus lelkészek baráti közössége fontos szerepet játszott az erdélyi magyar evangélikus egyház két világháború közötti életében. A közösség tagjaihoz a köztudatban leginkább az erdélyi magyar evangélikus liturgia reformja kapcsolódik, bár az ő egyházszervező, belmissziói munkájukhoz kötődik többek között az evangélikus lelkészi konferenciák szervezése, az Evangélikus Nőegylet, az evangélikus ifjúsági szervezet (I.K.E), a gyámintézet megszervezése, valamint az evangélikus egyházi sajtó és iratterjesztés ügye.
A lelkészi is csak ember. Szolgálatában, magánéletében ugyanúgy váltják egymást sikerek és kudarcok, mint más emberek esetében. Az énekeskönyv és különböző keresztény énekgyűjtemények számos éneket tartalmaznak, melyek éppen a kudarc, meg nem értettség, gyász vagy a szolgálatban megélt mélység helyzetében keletkeztek, mégpedig a mélységet átélt lelkész-énekköltők tollából. Ma már leggyakrabban örömben, bánatban inkább hallgatunk. Mégis, hogyan énekelhetünk a mélységről? Lehet-e a mélységben énekkel dicsőíteni Istent?
A lelkészi szolgálat fontos része az éneklés, és fontos eszköze az énekeskönyv. Ismerjük-e valóban a gyülekezeti énekeinket? Tudatosult-e bennünk, hogy a gyülekezet nem csak akkor tesz vallást hitéről, amikor a liturgia menetében meghatározott elemként hallható szóval elmondja az egyház tételesen megfogalmazott hitvallását, hanem olyankor is hitéről vall, amikor együtt énekel az istentiszteleten? Mikor és milyen körülmények között keletkeztek a hitvallás jellegű énekeink (Credo, Te Deum, Laudamus te Christe), milyen korszak tanítását hordozzák magukon?
Társszervező a KPTI Vegyeskara
Oldalak
