A 18. század utolsó harmadában Kénosi Tőzsér János (1708−1772) és Uzoni Fosztó István (1729−1778) lelkészek latin nyelven írták meg az erdélyi unitárius egyház történetét. Ezt folytatták id. Kozma Mihály (1723−1798), majd Kozma János és Gergely. A több ezer oldalas kézirat kötetei a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában vészelték át a nehéz évtizedeket. A Bibliotheca Unitariorum sorozatban 2002-ben Káldos János gondozásában két kötetben jelent meg a latin kézirat.

A kötet Dávid László tudományos munkásságának termését helyezi az egyháztörténészek és a művészettörténészek asztalára/mérlegére. Ez a néhány tanulmány jelenti Dávid László egyháztörténeti és művészettörténészi munkásságának eddig megszületett termékeit, amelyek között sok mindent találhat az olvasó olvasásra érdemesnek. Amennyiben a cikkek dátumát figyeljük, megnyugvással nyugtázhatjuk azt is, hogy a nyugdíjas éveit tevékenyen töltötte: előadásokat vállalt, ismeretterjesztő cikkeket közölt, könyvismertetéseket írt, szaktanulmányokat készített.