A kurzus célja, hogy a hallgatók átfogó képet kapjanak a magyar unitárius egyház 17–20. századi történetéről. Az előadásokon a hallgatók megismerkednek az egyházi és világi vezetők életművével, a fejedelemség utáni korszak kihívásaival, a felvilágosodás és a nemzeti mozgalmak hatásával, valamint az egyház 20. századi küzdelmeivel. A kurzus során különböző forrástípusok – prédikációk, confessiók, káték, vitairatok, önéletírások, naplók – elemzésére kerül sor, hogy a hallgatók megértsék azok szerepét az egyháztörténet alakításában és az unitárius identitás formálásában.

A 18. század utolsó harmadában Kénosi Tőzsér János (1708−1772) és Uzoni Fosztó István (1729−1778) lelkészek latin nyelven írták meg az erdélyi unitárius egyház történetét. Ezt folytatták id. Kozma Mihály (1723−1798), majd Kozma János és Gergely. A több ezer oldalas kézirat kötetei a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában vészelték át a nehéz évtizedeket. A Bibliotheca Unitariorum sorozatban 2002-ben Káldos János gondozásában két kötetben jelent meg a latin kézirat.