A 18. század utolsó harmadában Kénosi Tőzsér János (1708−1772) és Uzoni Fosztó István (1729−1778) lelkészek latin nyelven írták meg az erdélyi unitárius egyház történetét. Ezt folytatták id. Kozma Mihály (1723−1798), majd Kozma János és Gergely. A több ezer oldalas kézirat kötetei a székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégium könyvtárában vészelték át a nehéz évtizedeket. A Bibliotheca Unitariorum sorozatban 2002-ben Káldos János gondozásában két kötetben jelent meg a latin kézirat.

A kötet Dávid László tudományos munkásságának termését helyezi az egyháztörténészek és a művészettörténészek asztalára/mérlegére. Ez a néhány tanulmány jelenti Dávid László egyháztörténeti és művészettörténészi munkásságának eddig megszületett termékeit, amelyek között sok mindent találhat az olvasó olvasásra érdemesnek. Amennyiben a cikkek dátumát figyeljük, megnyugvással nyugtázhatjuk azt is, hogy a nyugdíjas éveit tevékenyen töltötte: előadásokat vállalt, ismeretterjesztő cikkeket közölt, könyvismertetéseket írt, szaktanulmányokat készített.

A kolozsvári Református Teológia Protestáns Egyháztörténeti Tanszéke a 90-es évek közepétől szemináriumot indított azzal a céllal, hogy egyrészt tanulmányozza a reformátori iratokat, másrészt felkutassa az évek-évszázadok során született és egyelőre még kiadatlan egyháztörténeti örökséget. Sok érdekes és értékes kézirat került elő, amelyek mind hasznos adalékokat szolgáltatnak az Erdélyi Református Egyház több évszázados múltjához. Érdeklődésük homlokterében nemcsak a több évszázados iratok álltak. A kutatócsoport szívesen elidőzött a református egyház 20.