Az univerzumban az entrópikus elv uralkodik. Ez röviden annyit tesz, hogy egy zárt rendszer folyamatosan egy rendezetlen állapot felé tart. Minden rendszer felbomlik, káoszba fullad, a rendből rendezetlenség lesz. A világmindenségből semmi. A csillagok kihunynak, a bolygók szétesnek, még a feketelyukak is a Hawking-sugárzás következtében évmilliárdok alatt elvesztik tömegüket és megszűnnek létezni. Az időnek ebben pedig kulcsszerepe van, ti. az entrópia mértéke folyamatosan nő az idővel.
Kató Szabolcs Ferencz
Hosea 12 comprises oracles against Ephraim, references to the life of Jacob, and allusions to the Exodus. While the unity of the chapter still has some advocates, the prevailing view remains that an original Ephraim oracle was later supplemented with the Jacob and Exodus material. This view is based on the alleged dependence of the Jacob passage on Genesis and the assumption that the prophetic role of Moses is Deuteronomistic. This paper challenges these assumptions, contending that vv. 4-5* and 8 differ from both Genesis and from Hos 12,13.
Rögtön az elején leszögezem: Jónásnak igaza van. Még világosabban, igaza van Istennel szemben. És nem, a préces nem arról fog szólni, hogy addig fogom csűrni-csavarni míg kihozom, hogy de hát ez emberi igazság, minőségében és lényegében elmarad az isteni igazságtól, összehasonlíthatatlan vele. Ez a gondolat is igaz teológiailag, de Jónásnak itt épp a „szemet szemért” elv szerint van igaza. És ez mégsem elég. Spoiler alert, a végkövetkeztetés pedig az lehet: hogy az igazság „sem elég az üdvösséghez”. De lássuk, hogyan juthatunk el erre az igencsak botrányos gondolathoy.