Azt mondtam: egyszer majd megírom létezésem elviselhetetlen könnyűségét. 1988. december 24-én születtem, szenteste. Világköszöntő sírásomat a puha, lágy anyai szavak és az éjjeli harangok kisded-szerenádja csillapította. „Nevezd őt Évának!” - szólt szigorúan a szilágycsehi gárda.

Máté evangéliuma egyedülálló módon tudósít nemcsak a sötétség beálltáról, a kárpit kettéhasadásáról és a százados hitvallásáról, hanem ezek közé egy különleges beszámolót is beékel egy bizonyos földrengésről és az elhunyt szentek feltámadásáról. Mennyire tekinthető eredetinek és milyen célt szolgál ez a látványelemeket hordozó bővítmény a szövegegységen belül? Hogyan kell nekünk ezeket a jeleket értenünk és értelmeznünk?

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A semmiből. Aztán egy jelentéktelen kis faluban, Názáretben, Isten keresett magának egy senkit. Egy szegény, falusi, tizenéves leányzót, aki reggelente hallgathatta a család férfi tagjainak imáját: „Áldott légy, Uram, hogy ... férfinak teremtettél, nem pedig nőnek!”