Üdvtani szempontból a keresztyén teológia mindenekelőtt Krisztus kereszthalálának hasznát hangsúlyozza. Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, halálával kibékített bennünket Istennel, kereszten kiontott vérével megigazulást szerzett mindazoknak, akik hisznek benne. Krisztus feltámadásának üdvtani jelentőségét jobbára a halottak eszkatologikus (végidőbeli) feltámadásával kapcsolatban hangsúlyozzunk a halál felett aratott diadal valóságaként: ha Krisztus feltámadt a halálból, bizonnyal feltámadnak a halottak is, mivel Ő az első zsenge (vö. 1Kor 15,12.20). A páli levelek, de az Újszövetség más iratai is, sokkal árnyaltabban beszélnek a Krisztus feltámadásának üdvtani jelentőségéről. Halála és feltámadása együtt képezi Isten váltságművét, s az egyetlen üdvtett mindkét vonatkozásának sajátos szerep jut az ember megújításában és üdvözítésében.