Az Erdélyi Református Egyházkerület éves közgyűlése első napján, 2022, június 30-án, a görgényi egyházmegyéhez tartozó Gernyeszegen, egyéves segédlelkészi szolgálatot követően hét 2021-ben végzett teológus hallgatót szenteltek lelkipásztorrá.

Az egyházkerületi közgyűlésen Kató Béla püspök prédikált János evangéliuma 18,16–18.25–27 alapján. Péter tagadásának történetéhez kapcsolta az ifjú lelkipásztorokhoz is szóló igei üzenetet: Krisztus tanítványának, Péternek nem lehetett letagadni azt, hogy kihez tartozik, mert beszédmódja elárulta őt. A krisztusi szolgálathoz hozzátartozik egy másfajta beszédmód, megnyilvánulás, amely a hovatartozásról árulkodik.

Az ünnepi istentiszteleten fogadalmat tett lelkipásztorok névsora: Andrei Imelda Paula, Bányai Csaba Attila, Csalai-Okos Rebeka Júlia, György Szabolcs, Szász Ferenc, Tasnádi István, Torkos-Demeter Henrietta.

Az újonnan szolgálatba induló lelkipásztorok nevében Andrei Imelda Paula mondott köszöntő beszédet. Ennek teljes szövegét az alábbiakban tesszük közzé.

Ifjú lelkipásztor testvéreinknek, egykori végzős hallgatóinknak azt kívánjuk, hogy maradjanak hűségesek Istenhez, aki elhívta őket és legyen örömükre az a szolgálat, amelynek végzésére elkötelezték magukat. Isten áldja és bátorítsa őket a tanítványi úton!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Főtiszteletű Püspök úr!
Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés!
Tisztelt szüleink, hozzátartozóink!
Tisztelt Gyülekezet!

Heten állunk meg most Isten színe előtt, a lelkipásztori szolgálatra újonnan felszentelve. Ha a hetes számot tekintjük, létszámunkat, a bibliai számmisztika szempontjából is sokatmondó, hiszen egy hét 7 napból áll, Isten 7 nap alatt teremtette meg a világot, az Ószövetségben a nagy ünnepeket hét napon át tartották. Jerikó elfoglalása előtt Izráel népe 7 harsonával hét napon át hétszer járja körül a várost. A Jelenések könyvében János 7 gyülekezet 7 angyalának szól, és még sorolhatnánk... Heten vagyunk mi is, a bibliai számmisztikán túlmenően, különleges számítgatások nélkül, mégis a gondviselő Isten vezetése és oltalmazása által állunk meg itt, a gernyeszegi református templomban Isten-, Egyházkerületünk vezetősége, szeretteink és a gyülekezet előtt. Heten vagyunk, Erdély különböző szegleteiből: Homoródszentmártonból, Székről, Gyergyószentmiklósról, Körösfőről, Kalotaszentkirály-Zentelkéről, Rettegről és Alsórákosról, különböző háttérrel és támogatással, de mindannyian egy céllal, egy hittel és együtt. Onnan jöttünk, ahol a legszebb a templom, de ahol a legnehezebb igei szolgálatot végezni, ahol láttak minket felnőni és megtanulni az első imádságot. Ahol először hallottak minket szavalni a templomban és talán mindegyikünk először végzett istentiszteleti szolgálatot is. Ahol megismertük Istent, identitást kaptunk és válaszoltunk a hívásra, volt aki sámueli, más jeremiási módon.

Ha a történelem távlatából tekintünk erre az ünnepélyes alkalomra, világviszonylatban nem egy különleges nap a mai, nem ünnepel a világ, csak Erdély református népe tudja, egyházkerületünk, hogy különleges nap a mai. Többször hallottuk, hogy egy lelkipásztor életében a legünnepélyesebb esemény a felszentelés alkalma. Sokat vártunk rá, a Teológiai Intézet felvételi vizsgája mindegyikén, a sikeres felvételizők listájának idegpattanásig húzódó névkeresésében, minden héber és görög vizsgán, minden vizsgaprédikáció megírásakor, licenciátusi- és magiszteri záróvizsgán, minden legáció alkalmával, a teológiai ballagás ünnepélyes fogadalomtételén és a segédlelkészi évünk folyamán. Ábrándoztunk, hitvitákat folytattunk a Teológia egy-egy baráti beszélgetésében, milyenek is leszünk majd lelkipásztorként, megvallom oldalhosszúságú elvárásokat tűzve magunk elé. És lehetséges, ha most találkoznánk elsőéves önmagunkkal, nem lenne túlságosan elégedett velünk, ugyanis a magunk irányába támasztott elvárásaink a fellegekbe tornyosultak. De miközben jártuk a sokszor véget nem érni látszó utat, fejlődtünk. Feszegettük a határainkat, voltunk mélységekben és magasságokban, mégis szem előtt tartva azt a mondatot, amelyet néhányan Bibliánk első oldalára is írtunk: „A Szent Isten szolgálatában emberek üdvössége a tét. Mennyit ér ez nekem?”

Heten vagyunk, ami a világ népességének 0,1 milliárdod százaléka mégis hisszük, hogy nem hiába vagyunk itt és nem hiába éppen ebben az évben, 2022-ben, amikor a Bethlen Gábor alapította Collegium Academicum 400. éves évfordulóját ünnepeljük, aki 1629-ben minden református lelkipásztornak nemesi rangot adományozott. Armálisának jelmondata: „arte et marte dimicandum” - tudománnyal és fegyverrel harcolni, azaz Igével és a tudománnyal járni és hirdetni azt alkalmas és alkalmatlan időben. Egykori erdélyi fejedelmünk vágya és célja volt, hogy a lelkipásztorok hirdessék az utókornak az evangéliumot. Úgy állunk most itt, hogy készek vagyunk vállalni az Ige szolgálatát, szócsőként jelen lenni ott, ahol a „teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését! Heten vagyunk, mégis vagyunk. Makkai Sándor mélybevágó mondata volt egy teológiai kibúcsúzón: „inkább ne legyen Erdélynek egyetlen papja se, minthogy hitetlen és tunya papjai legyenek!” Akarunk lenni olyan szolgái az Istennek, akik hívők és éberek, akik tudománnyal és az Ige fegyverével harcolnak, mégha nem nagy létszámban is.

Köszönjük az Erdélyi Református Egyházkerület mindennemű támogatását, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet taníttatását, nevelését, köszönjük mentorlelkészeinknek a vezetést, irányítást, melyet az elmúlt év folyamán tettek, köszönjük, hogy méltónak tartanak bennünket a lelkipásztori szolgálatra, hisszük, hogy Istenünk, aki elhívott és alkalmassá tett bennünket, erőt ad arra, hogy a teológiai tablónkon levő bizonyságtételünket tudjuk vallani: "De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz." Zsolt 73, 23-24

Isten áldását kérjük főtiszteletű egyházkerületi közgyűlésünk szolgálatára!

Andrei Imelda Paula

(A fényképeket készítette: Kiss Gábor)