Ha Komárom, akkor Klapka György, gondoltuk elég sokan, amikor elindultunk felfedezni a várost. Nagyjából ennyivel voltunk tisztába, és persze azzal, hogy ott van egy teológia, és vannak magyarok is, akiknek a sorsa hasonló a miénkhez… mégis valahogy más. Nem gondoltuk volna, hogy ennyi mindent sikerül megtapasztalni és megélni e pár nap alatt.

A megérkezést követően szinte azonnal szóba elegyedtünk a helyi diáksággal – ők jó tanácsokkal láttak el arra nézve, hogy mit érdemes megnézni a városban… és persze, nem csak. A városnézési, illetve más gyakorlati tanácsaikat örömmel fogadtuk. Ennek eredményeként sikerült töviről hegyire bejárnunk a várost, minden nevezetességét megcsodálva – volt, amit belülről is, másokat csak kívülről. E bandukolás alkalmával érthettük meg, hogy Komárom védelme például nem csak Klapka tehetségének köszönhető, hanem annak is, hogy vár állt ott még a római korban is, amit azóta sokféle nemzetiség fejlesztgetett: maguk a rómaiak, de a honfoglaló magyarok, a középkoriak, a Habsburgok, sőt még a szovjet katonák is (utóbbiak tulajdonképpen saját képükre „formálták” az épületet).

A komáromi Öreg vár nem az egyetlen, ami e bevehetetlenséget szavatolta: a mai Magyarország területén található másik két vár: a Monostori-erőd, valamint a Csillag-erőd hármasa biztosította Komárom mindenkori lakosainak védelmét. Bár csak a legelső található Révkomárom területén, azért voltunk néhányan, akik nem elégedtünk meg ezzel az egyel, és meglátogattuk a Magyarországon található Monostori-erődöt is, ahol egyébként a Tündérkert néhány részét forgatták.

Ha már Felvidéken jártunk, akkor Pozsonyt is meglátogattuk – hiszen hosszú évszázadokig ez volt Fővárosunk, és itt ült össze az országgyűlés. Éppen ezért fájdalmas tapasztalat volt, hogy napjainkban szinte senki sem beszél már ott magyarul. Szokatlan élmény volt számomra az, hogy legfeljebb annyit tudtam mondani djakujem peknet (ami megmagyarázva annyit tesz: köszönöm szépen), hiszen több ízben szembesültünk azzal, hogy nemhogy magyarul, de sokszor még az angolul sem igazán tudunk értekezni, ez azonban nem akadályozott a városnézésben. Amit tudtunk, azt mind megnéztünk, a híres kék templomtól kezdve a fellegváron át, mindent. Jóllehet ezek nem az első három századhoz kapcsolódó épületek – amely történelmet kutatni volt célunk – azért nem bántuk meg, hogy ezeket is útba ejtettük. Kiemelkedett a látottak közül a Szent Márton-dóm lenyűgöző épülete, amelyben máskülönben 11 magyar királyunkat és 8 királynőnket koronázták meg.

Legmaradandóbb azonban Pásztori-Kupán István előadása volt, melynek fókusza az aeropágoszi beszéd volt, s annak napjainkban való értelmezése. A fő mondanivalója rendkívül aktualitás volt: Pál tudott azok nyelvén beszélni, akiknek a „Bibliája” Szókratész vagy Platón. Napjaink „Platónjai”, az influenszerek pedig egyre többen vannak, s egyre távolabb állnak a Mestertől, de a Biblia világától is. Ilyen körülmények között minden hívőnek kihívás olyan értékeket képviselni, amik közös nevezőt képeznek mind a platóni, mind pedig a modern világgal, és amik alapjai lehetnek az ezekkel való párbeszédnek, s így a missziónak is. Hogyan tud megszólalni tehát egy magát magyarnak valló egyén, és hogyan tudja megszólítani az egyes embereket, sokszor az idegen tengerben? Komáromban az erdélyi diákok számára ez volt az a kérdéskör, amelyet hamuba sült pogácsaként hazahoztunk, illetve az erre adott választ. Ez pedig nem más, mint a megismerés fontossága: megismerni azt a világot, ami körülvesz bennünket, még akkor is, ha számunkra sokszor nem vonzó az, amit látunk. S ezzel a nyitottsággal megpróbálni közeledni, s minden helyzetben az evangélium fontosságát felmutatni. Ám, ha nem ismerem a körülöttem élő világ kérdéseit vagy helyzetét, minként tudnák arra válaszolni az Evangéliummal?

Még nagyon sok mindenről írhatnék. Írhatnák a játékestről, a beszélgetésekről, a nevetésekről, a Klapka étterem finom falatairól, a helyi református templomról, a komáromi teológiai helyzetről, a közös élményekről… de ha mindezeket leírnám, nehezen lenne hihető. Kedves Olvasó, arra hívlak, hogy te magad megismerd is mindazt, amiről fentebb írtam, de személyesen, ne az én beszámolóm által.

Balás Zoltán
magiszteri elsőéves hallgató