A 2024. április 21-28. között egyetemünk másod- és harmadéves diákjai tanulmányi kirándulásra indultak Sárospatakra és környékére. Nem csak mi hallgatók, hanem tanáraink is velünk tartottak, többek között egyetemünk rektora, Kovács Sándor, és a két évfolyamfelelős tanár Ősz Sándor-Előd, és Visky Béla, feleségével Erzsébettel.

A hétfőnket a kicsi, de annál inkább otthonos Sárospatakon töltöttük. Délelőtt a Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen a két évfolyam közösen hallgatta meg Dienes Dénes professzor „A reformáció Felső-Magyarországon” címmel tartott előadását. Az előadás során átéltük azt, ahogy reformátorainkhoz hasonlóan mi is visszatértünk a forrásokhoz. Sikeresen megismerhettük a magyar reformáció kezdetének gócpontját és protestáns mivoltunk múltját. A nap további részében az egyetem könyvtárát látogattuk meg, ahol Kovács Áron vezetett körbe bennünket. A könyvtár mennyezetén megelevenedő görög mitológia alakok társaságában nézhettük meg a protestáns örökség szempontjából fontos relikviákat, és betekintést nyertünk a könyvkötés művészetébe. Délután ellátogattunk a Petőfi múzeumba. Látogatásunk egy közös áhítattal zárult, amelyet Kovács Sándor rektor vezetett, s amelyen a sárospataki diáksággal együtt vehettünk részt.

Tanulmányi utunk másnapján a Rákóczi-várba látogattunk. Számunkra a legérdekesebb látnivaló a vár mellett levő rekonstruált ágyúöntöde volt, amely úgy volt berendezve, hogy az odalátogatók megismerhessék az egykori ágyúöntés technikáját és menetét. Az ágyúöntés a pontosság szinonimája, mert a hosszas és fáradalmas munka során nem csúszhatott be egy hajszálnyi hiba sem. Ennek ellentétét, a pontatlanságot is átéltük, még aznap délután a tengerszemi kirándulásunkon. A bőrünkön tapasztalhattuk meg az elveszett juh példázatát, ugyanis elhagytuk az egyik évfolyamtársunkat. De megkerült!

A szerdai napunkat Vizsolyban és Göncön töltöttük, ahol az első magyar bibliafordítás helyszíneit látogattuk meg. Mi több, sajátkezűleg készíthettük el a Károli Gáspár által fordított Biblia első lapját! Megtudtuk, hogy a templomban őrzött Vizsolyi Bibliát az ezredforduló után ellopták. Ám végül a tettes és a Biblia is előkerült.

Kirándulásunk utolsó napján volt szerencsénk Szerencsen megtekinteni a Rákóczy vonatkozásokkal teli református templomot. A templom alatti kriptában Rákóczy Zsigmondnak a csontjait őrzik. A lelkész elmondása szerint Rákóczy maradványai több vizsgálaton is átestek és mára már kétség sem fér hozzá, hogy a csontok neki tulajdoníthatók.

Kirándulásunk nemcsak egyháztörténeti szempontból volt gazdagító, hanem közösségépítés szempontjából is. A számtalan látnivaló mellett jutott időnk egymásra is. Az esték általában hosszú beszélgetésekkel záródtak, amelyek lelkünk épülését is szolgálták. Külön öröm volt az évfolyamoknak az, hogy a tárlatvezetést gyakran tanáraink tartották, és esténként együtt beszéltük meg az „élet nagy dolgait”. Ilyen értelemben egész lényünket érintette a tanulmányi mobilitás. Ismerettel, emlékekkel, élményekkel gazdagodtunk, persze nem lerázva magunkról a kolozsvári Teológia porát. Világot láttunk, de a világ nem látott meg minket. Világot láttunk és hazatértünk a sajátunkba.

Albert Szabolcs és Berekméri Virág
másodéves teológus hallgatók