A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet második évfolyama célul tűzte ki, hogy a hat év során ellátogat minden hallgató egyházközségébe. Így jobban megismerik egymás gyülekezeti és családi hátterét is. Az első év folyamán Nagyenyedre és Gyulafehérvárra, illetve Zilahra és Krasznára látogattak el.

A 2023. november 18–19-i kirándulás úticélja Székelykeresztúr környéke volt, ahol évszázadok óta élnek egymás mellett unitáriusok és reformátusok. Erről a vidékről vannak unitárius és református teológus hallgagtók is. A felekezet egyensúly megtartását szem előtt tartva, a kirándulás helyszínei közé bekerült az erdélyi szász evangélikusok egyik fontos központja, Segesvár is.

A csoport 2023. november 18-án, szombaton reggel indult. Az első megálló Erdőszentgyörgy volt, ahol kívülről megnéztük a Rhédey-kastélyt, majd a Bözödi-tó mellett elhaladva fejet hajtottunk a kommunista falurombolás áldozatainak emléke előtt. Ezután Énlakára értünk, ahol Mátéfi Tímea unitárius lelkipásztor bemutatta a gyülekezet középkori templomát, annak műértékeit, mesélt a falu múltjáról és a kihalás, illetve kollektív letargia szélén levő közösség szolgálatának kihívásairól. A közösség 21. század eleji lelkiállapotára rányomta a bélyegét Tamási Áron Tüzet vegyenek! című novellájának kezdősora: Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés. A falu őshonos lakosságának kihalásával a porták jelentős része nyaralóházzá alakult: külön kihívás a hétvégi „lakók” integrálása a gyülekezetbe. Őszinte beszámolójából ragyogott a kicsi, de rendkívül erős hitű és összetartó közösség szeretete. Széles László évfolyamtársunk édesanyja Énlakáról származik, így a falu nevezetességeit (hársfa, régi iskolaépület) ő mutatta be nekünk.

Következő állomásunk Etéd volt, ahol az Szakács Zsolt lelkipásztor fogadott. A közösen elfogyaszott pizza mellett kezdődő beszélgetés bibliaórával folytatódott. A vendéglátó lelkész a Jób 42,2 alapján beszélt a lelkészi élet kihívásairól: a teológiai tudomány és a gyülekezeti valóság összeegyztetésének kihívásairól, és a „nem tudom” kimondásána alázatáról. A templomban a gyülekezet történetéről beszélt, majd személyes tapasztalatait osztotta meg a szórványszolgálatról (hat évig a mezőségi Újősben volt lelkész) és ezt hasonlította össze a székelyföldi református lelkész feladataival. Ezt követően Somodi Ágota évfolyamtársunk körbevezetett szülőfalujában.

A nap utolsó állomása Csekefalva volt. Itt Barát Áron évfolyamtársunk édesapja, Barát István látott vendégül. A templomban beszélt a kétfelekezetű (református és unitárius) falu szolgálatának sajátos arculatáról, az anyaegyházközséghez tartozó szórványok szolgálatáról. Ezután a parókián meleg vacsorával kínáltak, és kötetlenül beszélgettünk.

Sötétedés után érkeztünk Székelykeresztúrra, ahol az unitárius egyházközség Tolerancia Hosteljében kényelmes szállás várt. Az éjszakába nyúló beszélgetéseknek ilyenkor mindig különös hangulata van, szép alkalma ez a közösségépítésnek.

Másnap reggel a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumba látogattunk, ahol dr. Lakatos Sándur unitárius lelkész, az intézmény igazgatója várt meleg kávéval. Mesélt a gimnázium meglapításáról, egykori neves tanárairól és diákjairól beszélt. Elmesélte, hogy miként élnek az unitáriusok más felekezetekkel közösségben. A gimnáziumi látogatás után az igazgató elkísért Petőfi körtefájához, ahol a hagyomány szerint utolsó versét írta. Itt Petőfi utolsó napjairól és a környéken kialakuló Petőfi-kultuszról mesélt.

A kirándulás fókuszpontja a vasárnap délelőtti istentisztelet. Ezúttal Alsóboldogfalva unitárius templomában voltunk együtt igei közösségben. Az istentiszteletet évfolyamtársaink, Költő Csenge és Vida Domokos vezették, a prédikáció alapigéje a Mt 5,13 volt, a liturgia keretében évfolyamunk két éneket énekelt. Istentisztelet után Vida Rozália lelkésznő (Vida Domokos édesanyja) köszöntötte az évfolyamot. A gyülekezet terített asztallal várt, bográcsgulyás és frissen sült fánk mellett közös éneklésre is sor került.

Alsóboldogfalváról Segesvár felé indultunk. Útközben megálltunk Fehéregyházán a Petőfi Sándor Múzeumnál, ahol a múzeum őre mesélt az 1849. július 31-i csatáról, Petőfi utolsó napjáról, illetva arról, hogy milyen elméletek születtek a költő haláláról. Ezután megtekintettük a múzeum kiállítását.

Segesvár középkori főterén évfolyamvezető tanárunk mesélt a városmúltjáról, majd a 17. századi fedett lépcsőkön felballagtunk az evangélikus Hegyi templomba, ahol megismertük annak történetét. A míves szárnyasoltárok, a környékbeli felvakból beszállított gabonatartó ládák, harangok és más műtárgyak segítségével bepillantottunk az erdélyi szászság egyházi és közösségi életébe. Megnéztük továbbá az óratornyot, az egykori domonkos templomot, Apor Vilmos szülőházát. A kirándulást hangulatos pizzázás zárta a segesvári vár alatt, ahol summáztuk élményeinket.

A tanulmányi kirándulás a hollandiai Fundament Alapítvány támogatásával valósult meg.

Berekméri Virág
másodéves hallgató